Karnyóné, Boris, Tündér: Feczesin Kristóf Tipptopp, Lázár, Karnyó: Szántó Balázs e.h. Lipitlotty, Samu, Tündérfi: Barna Zsombor e.h. produkciós vezető: Gáspár Anna rendezőasszisztens: Fazekas Anna rendező: Szilágyi Bálint e.h.
Amikor nyakunkba szakadnak a gondok és fojtogat a bánat, miből merítsünk erőt a folytatáshoz? A megoldás legtöbbször meglepő módon jelentkezik. Karnyónénak a segítség egy mókus formájában jött el. A férjét évek óta nem látta, egyedül maradt fogyatékos fiával. A férfi, akiben bízott, átverte. Súlyos anyagi gondokkal küzdött. De Karnyóné nemcsak hogy túlélte, meg is találta a kiutat a reménytelenségből és most már azt mondja, az élet mégis csak szép. Ez hogy történhetett meg? Elmesélte nekem, hogy egy késő őszi napon, amikor már teljesen maga alatt volt, megfigyelt egy mókust, aki makkot gyűjtött télire, de egyszerre mindig csak egyet tudott elvinni az odújához. És akkor arra gondolt: hogyha ez a kis állat képes megvédeni magát a zord téllel szemben, akkor ez nekem is menni fog. Apró darabokra tépem a problémáimat, elviszem őket jó messzire, mint az a mókus a kis makkokat, de egyszerre mindig csak egyet.
Négy tehetséges fiatal izgalmas színházi kezdeményezése. Úszósapkában. A Karnyóné egy vérbeli tragikomédia az esendőségről. Csokonai műve, noha ismert, mégsem sokat játszott színdarab. Egy emberi dráma, tele szerethető karakterekkel, ármánnyal, versengéssel, szerelemmel és persze tündérekkel. Úszósapkában. Szilágyi Bálint rendező célja, hogy egy elfeledett nyelven keresztül, mégis ismerős eszközökkel közelebb hozza és megértesse a fiatalokkal Csokonai világának mélyén rejlő valódi emberi problémákat és megmutassa, mi mindenre képes a színház.
„Az előadásbeli zenélés alapján bátran kijelenthetjük, hogy a három fiatal színész alakíthatna akár boybandet is, biztosan megtalálnák a maguk rajongótáborát egy középiskolásokból álló közönség előtt. A realitások talaján maradva abban persze nem vagyok biztos, hogy Csokonai Fan Clubok alakulnának, abban viszont igen, hogy ez a bárhol játszható produkció a régi magyar irodalom, a színházlátogatás és a kötelező iránti előítéleteket hatékonyan rombolná. Ehhez az is hozzájárul, hogy a pontos értelmezés és a helyzetek tisztasága miatt a 18. századi nyelv nem hallatszik egzotikumnak vagy mosolyra, rosszabb esetben röhögésre fakasztó momentumnak.” Papp Tímea: Boys just wanna have fun, Színház.net
„Lehet-e napjainkban érthetően, érvényesen előadni egy Csokonai- bohózatot – különösképp, ha három fürdőgatyás egyetemista csávó vállalkozik rá? Adott egy cikornyás nyelvezetű, kétszáz éves színmű, ami – akárcsak kiöregedett főhősnője – kevés vonzalmat kelt a maga ódivatú csipkéibe burkolózva. Aztán jön három fecskébe-úszószemüvegbe öltözött színésztanonc, akik egy színes gumimatrac, egy párducmintás tanga, egy ananász és néhány más kellék segítségével teszik olyan relevánssá és szellemessé a darabot, hogy jobban szórakozunk rajta, mint az ezernyolcszázas évek úri közönsége – mindezt anélkül, hogy öncélú bohóckodásba hajlana az előadás.” Rónyai Júlia: Három fecske nyara, Vasárnapi Hírek
Előadás
Részletes információ