Előadja: Gyöngy Zsuzsa
Látvány: Kovács Dániel Ambrus
Dramaturg: Bíró Bence
Jelmez: Tóth Hajnalka
Fény: Böröcz Ádám
Hang: Somorjai Márton
Rendező: Kovács Dániel Ambrus
Külön köszönet: Radnóti Katalin

„Mélyen tisztelt Madame Curie,
ne nevessen ki, amiért anélkül írok Önnek, hogy lenne bármi okos mondanivalóm. De annyira felháborít, ahogy Önnel bánnak, hogy muszáj valahogy hangot adnom az érzéseimnek. Meggyőződésem, hogy Ön következetesen figyelmen kívül hagyja ezeket a barmokat. Meg kell mondjam, csodálom az intellektusát, motiváltságát és becsületességét, és szerencsésnek tartom magam, hogy megismerhettem Önt Brüsszelben. Igazi öröm, hogy olyan személyiségek vannak köztünk, mint Ön vagy Langevin, akikkel kiváltságos dolog kapcsolatba kerülni. Ha pedig ezek a barmok továbbra is Önnel lesznek elfoglalva, ne olvassa azt a moslékot, hanem hagyja meg azoknak a nyomorultaknak, akiknek fabrikálták.
Baráti üdvözlettel,
A. Einstein.”

Marie Curie, a nő, az anya, a tudós, akit a tudomány történetében egyedülállóan kétszeres Nobel-díjjal tüntettek ki, egyszer a kémia, egyszer pedig a fizika területén. A Sorbonne első női professzora, aki férje halála után átvette katedráját és pontosan ugyanott folytatta az óráját, ahol a tragikus balesetben elhunyt Pierre Curie abbahagyta.
Milyen nő is lehetett ő? Hogyan volt minderre képes? Különleges érzékenységét hogyan leplezte zárkózottságával, munka iránti elkötelezettségével úgy, hogy közben olyan eredményeket ért el, amelyek megváltoztatták a fizika és kémia addigi álláspontját az anyagokkal kapcsolatban?
Nő. Anya. Tudós.
Marie Curie – akár a tudomány, akár a magánélet felől nézzük – úttörő személyiség volt, története pedig sok szempontból a századforduló és a 20. század története.


Fotók: Kállai-Tóth Anett

"Fantasztikus agy, önjáró, autonóm, makacs személyiség. Olyan akadályokat győzött le, amiknél sokan feladták volna. Nem a hősiességét szeretném aláhúzni, hanem a szelíd elhivatottságát. Előképe a modern nőknek, akiknek nagyon sokfelé kell megfelelniük."
Jurányi Latte Kovács Dániel Ambrussal, Jurányi Ház

„Egy alapvetően zárkózott lengyel nő, aki mindeközben hihetetlen mértékben telis-tele van érzelmekkel. Ám ezeket az érzelmeket egy burokban kellett tartania valami miatt – talán mert egyszerűen ilyen alkat, személyiség volt. Fantasztikus lehetőség próbálkozni azzal, hogy mindebből mi lehet az, ami képes jól működni a színpadon. Rettentő nehéz egy zárt személyiséget monodrámában megmutatni...”
“Mert a szenvedélyt nem lehet kizárni az életünkből, bármennyire is borítani látszik mindent maga körül” – Csatádi Gábor interjúja Gyöngy Zsuzsával, Pótszékfoglaló

„Bíró Bence dramaturg, Kovács Dániel Ambrus és Gyöngy Zsuzsa a Marie Curie-ről fellelhető dokumentumtengerből pazar, frappáns, értő drámát komponáltak – olyat, mely mint a tubarózsa nyílik ki, omlik alá – teret, időt engedve egy teljes életrajz és életmű megszólaltatásához. Kulcslyuk ez a szöveg – egyetlen résen keresztül látni egy egész világot.”
“A zuhanó testek számára máshogy telik az idő”, Pótszékfoglaló

Tréler a Facebookon itt.