Húzd le a cipzárt!

00:17

A szentesi Horváth Mihály Gimnázium 11. D osztálya olyan bátorsággal és elhivatottsággal szól korunk legégetőbb társadalmi problémáiról, ahogy arról a felnőttek, vagy az ezzel foglalkozó szervezetek többsége sem mer. Ezek a fiatalok kortársaik jelentős részével ellentétben rendkívül érzékenyen kezelik választott témájukat, és mindenki komolyan veszi a szerepét a darabban.

A színpadon három sort láthatunk, a két szélsőben csak lányok, középen fiúk. Zene indul, majd elkezdenek táncolni, lassan, fokozatosan, egészen az őrülésig, végül egy bandába keverednek össze. Aztán kezdődik az első vita, hogy tulajdonképpen miről is fog szólni ez a darab - férfiakról és nőkről, vagy nőkről és férfiakról. A veszekedésből verekedés lesz.



Ezután pedig ötletes és változatos módokon jelenítik meg a mindennapi problémákat. A testi tökéletességgel kapcsolatos elvárások, csúfolódás és megaláztatás dilemmájával rögtön erősen szembesülünk: két fiú a közönségre mutogatva röhög és gúnyolódik, nőkre vonatkoztatott negatív testi tulajdonságokat számba véve. Lányok sorolják, hogy milyen hátrányos megkülönböztetésekben részesülnek, csak azért mert nőneműnek születtek. A hangszóróba beszélő feminista lányka kiáltványát környezete ignorálja. Láthatjuk mindennek a szélsőséges túlhajtását is, amikor a nők rabszolgaszámba veszik a férfiakat. Szembesülünk azzal is, hogy a mai udvarlási szokások minősíthetetlen szintre csúsztak le, hogy a nőket nem egyenlő társként, hanem becserkészni való kisállatként kezelik a férfiak.



És a sornak ezzel még nincs vége, hiszen a nézőben felötlik ezer meg ezer kérdés. Például hogy miért kell titkolni a meleg szerelmet? Miért kell eltűrniük az öklendezésig fajuló beszólogatásokat? Miért kell, hogy annyi gyerek depressziós legyen, mert az önmegvalósításának az az ára, hogy nem olvad bele a tömegbe? És miért van cipzár a nők száján, akik a legundorítóbb zaklatások áldozatai voltak?



Ez a 11. D osztály olyan világban szeretne élni, ahol egy nő beülhet a taxiban az első ülésre anélkül, hogy fogdosná a sofőr. Ahol nem kell félnie egy hatéves kislánynak, amikor a nevelőapuci bemegy lámpát oltani. Ahol egy férfi büszkén végigmehet az utcán szoknyában anélkül, hogy leköpnék érte. Ahol szabadon lehet szeretni, és ahol nem kell becipzározott szájjal halkan tűrni a bántalmazást, mondván, hogy úgy sincs semmi értelme szólni, mert minden jajkiáltás csak süket fülekre talál. És te milyen világban szeretnél élni?

Mohai Aletta
Fotó: Révész Róbert