Tanár úr, kérem

00:03

Aki úgy dönt, megtekinti a k2 Színház Antigonéját, számoljon azzal, hogy vissza kell ülnie az iskolapadba egy tanórányi időre, vagyis pontosan negyvenöt percre. A színpadon egy osztályterem van, itt foglalnak helyet a nézők és a színészek.

Az első percekben megismerjük Rékát (Piti Emőke), egy laza, rockos megjelenésű, kócos diáklányt, aki színészfelvételijére gyakorol a kissé igénytelen, de rokonszenves megjelenésű osztálytársával, Balázzsal (Viktor Balázs).



Aztán bejön az új magyartanár, Kiss Attila (Borsányi Dániel) irodalomórát tartani. Feltételezhető kisebbségi komplexusát azzal ellensúlyozza, hogy nevét óriási betűkkel írja fel a táblára, majd megkezdődik a tanár zsarnoki hatalma. Kihívja Balázst, hogy feleljen az Antigonéból föladott memoriterből, s miközben szegény gyerek küzd a szöveggel, Kiss Attila porig alázza tanítványát. Réka megpróbál kiállni osztálytársa mellett, de egy tanárral ugyebár nem szabad vitába szállni, így a diáklány próbálkozása pityergésbe fullad az oktató vérfagyasztó stílusa miatt.

Aztán következik egy módszertanilag érdekes feladat: a diákoknak érvelniük kell Antigoné bűnösségével kapcsolatban. Réka lesz az ügyvéd, Balázs az ügyész, a tanár pedig természetesen a bíró. Az egész előadás során izgalmasan szövődik bele az eredeti drámaszöveg az osztálytermi helyzetekbe, s ennél a vitánál tisztázódnak leginkább a szerepek: Réka lázadó Antigoné-stílusa, Balázs Iszméné-szerű ellentétessége a jó ítélőképesség és félénkség párosával, valamint Kiss Attila alias Kreón hübrisze. Mint tanár, fegyelmet tartani, „tanítani”, vitázni csupán hatalmi pozíciójának köszönhetően tud, a diákok okos ellenérveire általában üres indulattal válaszol.



Tanár és diák vitája egyre csak fokozódik, csendek és kiabálások követik egymást. Réka kiakadása tettlegességig fajul, lesöpri a tanári asztalt, kimegy a teremből. Mondhatnánk, hogy egy ilyen hisztire érthető a pedagógus felháborodása, de az oktató Balázs tisztelettudó érvelésére is ugyanúgy reagál. Kegyetlen és elviselhetetlen stílusa miatt azonnal elutasítjuk azt, amit a tanár mond, és tesszük ezt annak ellenére, hogy vannak megfontolásra érdemes gondolatai.



Fábián Péter rendezésében az Antigoné nagyon fontos problémára világít rá: ahogy a felnőtt sem megy be szívesen egy rossz légkörű munkahelyre, úgy a diák sem szeret gyomorgörccsel beülni az iskolapadba. Ezért sem meglepő, hogy amikor a tanár felszólította az osztályt, vagyis minket, hogy aki nem akar tőle tanulni, nyugodtan távozhat, alig páran maradtak bent a nézőtéren.

Mohai Aletta
Fotó: Révész Róbert