![]() |
![]() |
|
||||||||||||
A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek | ||||||||||||||
![]() |
||||||||||||||
|
![]() |
Részletes programInformációkTámogatókPartnerekEx-stasis fesztiválújságGaléria Thealter rádió |
![]() |
![]() ![]() |
![]() |
|
![]() |
|
![]() |
Derevo és Pintér Béláék2006.07.19.
09:21 szenvedni attól, hogy másokat szenvedni látunk - menj és szerezz magadnak egy csőrt - gyilkolj meg lágyan - a toportyáni együttes frontembere - lefelé pöndörödő 2006., hétfő, július 17. - kedd, július 18. 23:31 csak szuperlatívuszokban lehet beszélni Pintér Béla és Társulata Anyám orra című előadásáról. a színészektől ezúttal is elnézést kérek, hogy a fényképezőgépemből időnként valahogyan előkerülő zöld fénnyel zavartam őket.
de kezdjük az elején.
a megnyitó után még hazarohantam, aztán megnéztem két előadást. derevo: ketzal minden kívánságom így teljesüljön. az előadás végén a színészek kimentek, mi meg maradtunk ott sötétben, pontosabban egy reflektormegvilágította lenyugvó / felkelő nap gyenge fényében. senki nem mozdult. senki nem akart kimenni, senki nem akarta tapsra emelni a kezét. ez az a pillanat: arcul csapatva. letaglózva, széjjel ütve. azt, hogy a társulat a mexikói Quetzalcoatl legendáját dolgozza fel, olvashatjuk a thealter kiadványában. de szerintem mindenki mást látott a színpadon.
kő papír olló nem látni semmit nem hallani semmit nem mondani semmit szívét, nyelvét kitépni
félek a mások szenvedésétől, mégha fehér tornacipőben, fehér ruhában táncolnak is a színpadon. fájni kezd a gyomrom, ott van a torkomban az a gyűlöletes torokszorító érzés. félek az őrülettől, a meztelen testektől, attól, amit az erőszak a nézők szeme láttára tehet velük. félek bekötött szemű embereket látni, azok jutnak eszembe, akiket háborúkban közvetlen közelről fejbe lőnek döbbenet és iszonyat az arcokon - nem csak az enyémen. a testet ilyen nyíltan használni a meztelen testet így megmutatni idegeneknek mi más okozhat nagyobb szenvedést, mint a szenvedő emberi test látványa? a gúzsba kötöttség, a legyőzöttség
és még az sem ad feloldozást, ha önfeledt, boldog táncban merülnek el a színpadon a kintornás hangszerének muzsikájára a kopaszra borotvált, félmeztelen emberek
rettegés van és nincs feloldozás - vagy ha igen, csak átmeneti.
és az ember menjen haza, és feküdjön bele az ágyba úgy, hogy ne érezze magán a világ nyomorát.
pedig úgy kellene a megtisztulás, úgy kellene ringatózni csillagsátor alatt valami folyóban. a színház az odaadás, önmagunk határainak feszegetése, legyőzése és feladása. a színház a végsőkig való kitárulkozás, a színház a szélsőség és a véglet.
ugyan, mit csinál egy madár, hóna alatt egy labdával? hóna alá csapja, azátn dob egy gólt.
menj és szerezz magadnak egy piros csőrt!
és vége lett, és nem oltották fel a lámpákat. hallottam a mellettem ülők lélegzetét. ők az enyémet. és csukott szemmel hátradőlhettünk, elmerülve képekben, időtlenségben. * kicsit kellett loholni, hogy átérjek a mars térre (hahó, a bejárat nem a főkapun van, hanem bal oldalon) a pavilonban (nevezetesen az u-ban) klassz nézőteret építettek. forgószínpad, úúú, ez a kedvencem. Pintér Béla és Társulata, Anyám orra. Kiváló rendezés, szellemes, ötletes megoldások, nagyon jó szöveg - és nagyon jó színészek. Jó hanggal, gyönyörű, Kazinczy-díjat érdemlő kiejtéssel. Elképesztően finom humor, nagyon jó muzsika. szenzációs, zseniális. nemhiába. nemhiába. leakalappal. leakalappal. pintér bélaéstársulata, köszönjük szépen! és utólag gratu a posztért!
Sárkány Dóra azaz Szamosi Zsófia (kék ruhában), "halódó kultúránk egyik végvári vitéze..."
Enyedi Éva (hátul): "Én a toportyáni együttes frontembere vagyok." Egyébként pedig: "Gyilkolj meg lágyan" (Killing mí szoftli...)
Szamosi Zsófi a és Deák Tamás
Deák Tamás, Szamosi Zsófia, Pintér Béla
* láttam tegnap egy angyalt. (többet, de ezúttal az egyikről van szó) kiváló zenész, de nem ez miatt figyeltem rá fel,
hanem ahogyan a lábujjacskái állnak. sokáig néztem. az én lábam soha nem tud így állni. pedig kipróbáltam itthon, még a cipőmet is levettem, ha lelóg az erkély széléről, akkor sem pöndörödik így lefelé. ezért tehát ez egy különleges láb.
na. asszem mára ennyi. a jutalom a nap végén (Sziámi-koncert) ezúttal kimaradt, elbénáztam itt a fényképek felrakásával. * búcsúzóul így éjfél után negyed órával megmutatom a nap legjobban sikerült fényképét is. természetesen én készítettem.
jó éjszakát. csók, eső
ja és egy bónusz, a pintérbélaéstársulata remekül magyarított gyilkolj meg lágyan eredeti szövege:
FUGEES
*** 2006 júl 19. a killing mí szoftlival kapcsolatban meg kell tennem egy helyreigazítást, ahogyan tóth péter zoltán felhívta a figyelememe, a "killing me softly egy lori lieberman, (vagy ismertebb - későbbi - verzióban roberta flack) szám. a fugees csak a nagyon sokadik feldolgozó volt a sorban." így igaz. bocs. eső - a webnapló írását az exicom rendszerház kft. (www.exicom.hu) notebookkal támogatja. - |
|
a lap tetejére |
![]() |
![]() |
![]() |
||||
|