„Azt képzelem, álmodnak engem, s az álmaimat is. Álmaim szereplői éberek. Helyettem cselekszenek. Én alszom. Nem mozdulok. Melyik hős képes elhinni magáról, hogy ő az? Hogy ő ébresztheti fel Istent?” (gk)

„Az eleven agyagszobrok szüntelen fölverik a padozat porát, az vastagon belepi az arcukat, testüket, s porfelhőbe burkolja a játékot. A testek képe, összjátéka, a foszlott-átvérzett-szétmállott ruhák, a pazar koreográfia, a hangzó effektusok s a történések szürreálisba hajló víziója gazdag asszociációs mezőt nyit az értelmezéshez: mozgásban mutat meg egy intenzíven zajló folyamatot, amint élő testek porrá oszlanak, illetve a porból, sárból élőlényekké gyúródnak össze. […]
[A]z előadás egybefüggő, intenzív képzuhatag; a mozgások ritmusa precízen kidolgozott, a szólók, párosok, az együttes játék bonyolult szerkezete rabul ejt, mert egyszerre közvetíti a rendet, a gyönyört és a széthullás poézisét.”
(Kovács Dezső: A paradicsom pora, Színház ATP különkiadvány, 2006. április)

Támogatók: NKÖM, NKA Táncművészeti Kollégium, Budapest Fővárosi Közgyűlés Kulturális Bizottsága Színházi Alap, Műhely Alapítvány, Új Előadóművészeti Alapítvány, Aulea Alapítvány, MU Színház

Technikai támogató: AV-CONTROLL/ARTIFEX 2005

impersonators@gmail.com