Bocs annak, aki nincs rajta, attól, aki rajta van, de nem lesz, és attól, akit rosszul írtuk (sic).

A TÁP Színház társulatát a rossz színház iránti szenvedélyes elkötelezettség tartja össze. Túl sok jó színház van a világon. Túl sok jó színész, túl sok jó rendező. Túl sok jó darab, túl sok jó előadás. Ki nem unja már a remek világítást, díszletet, jelmezeket? A rossz színház ritka kincs, egyre ritkább. Meg kell becsülnünk ezt a kincset. Ápolnunk, TÁPlálnunk kell a rossz színház ősi hagyományát. Valamennyiünknek jól esik, ha a nézők nem nevetnek a poénokon, ha nem érzékenyülnek el a szomorú jelenetek alatt, ha nem tapsolnak. Boldoggá tesz bennünket, ha előadásainkról hallgat a média.

„Blaszfémiákra utazó, szobordöntögető hajlandóságú, elvből tiszteletlen, tekintélyromboló varieté. Több évadnyi kabaré-gügyeség, össznépi nemzeti gyatra ízlés után megrepesztik a gárgyult műélvezés lehetőségeit. Nem másokon gúnyolódnak. Önmagukat teszik (virtuózan) nevetségessé. Vállalják komolykodásuk, előadói fontoskodásuk kínosságát. Megmutatják, mennyi alanyi nekifohászkodást igényel a rossz színház. Milyen mélyről fakad a tehetségtelenség és az alkalmatlanok szerepvállalása.”
(Molnár Gál Péter, www.szinhaz.hu)

http://www.szinhaz.hu/tap