alkotók: Oleg Zsukovszkij, Perovics Zoltán

„A világ onnantól kezdett létezni, amint magamba engedtem. És legyen akár a rend nélkül, de mégiscsak létezik! Aztán kezdtem rendbe tenni a világot, és akkor megjelent a művészet. És csak ekkor értettem meg az igazi különbséget a nap és a kakastaréj között. Ugyanakkor azt is megtudtam, hogy az egy és ugyanaz.”

(Danyiil Harmsz)

„A jelen projekt Danyiil Harmsz, orosz költő-író gondolataiból indul ki. A legfontosabb itt nem is a gondolat, nem a tartalom, nem a forma, hanem a rend tisztasága (ugyanaz a rend, mint ami az egész világot uralja). Nehéz beszélni régi szavakkal egy új nyelven. Úgy gondolom, hogy magunkat is meg fogjuk lepni, létrehozva ezt úgy, ahogy korábban nem csinálták, felhasználva erre a teret, a színt, a ritmust, a tárgyakat, a figurákat, az ő költészetének szellemében.”

(Oleg Zsukovszkij)

Oleg Zsukovszkij, fesztiválunk egyik visszatérő vendége, színészetet és rendezést tanult, majd színészi pályára lépett, és a kilencvenes évektől olyan világhírű, a szegedi közönség előtt is ismert orosz társulatokkal dolgozott együtt, mint a Derevo, az Ache, a Formal Színház. Az utóbbi években szólóelőadásokat készít, nemzetközi fesztiválok vendége, és tréningeket is tart.

Perovics Zoltán a szegedi Metanoia Különítmény vezetője. „Pero színháza a rend színháza, ahol a tárgyak és a fények és a szövegek és a szereplők egymásra felelnek, mint egy régi jó svájci óramű. Ez az ember a színház megszállottja. Ennek az embernek látomásai vannak, ez az ember a látomásait lepkehálóval elcsípi és vasba önti, fénybe, 220 voltba, emeltyűkbe, hogy visszaadja őket a szellemvilágnak. Megszállott. Van Gogh, Artaud… kasztjából” (Halász Péter, Fosszília – Ortopéd balansz szám)

„Perovics és Zsukovszkij: két vérbeli színházi lény. Két clown. Természetes közegük a színpadi létezés, az előadás terében nem is léteznek másként, mint bohóc szereplőkként. Mikor a nézőtérre érkezünk, már a színpadon téblábolnak, rendezgetik kellékeiket, birtokolják a teret; és a tapsrendben sem lépnek ki clown-szerepükből: játékosan reagálják le a taps fokozódását és alábbhagyását. Éltető elemük a színpadi fikció.

Megjelenésük is bohócszerű. Zsukovszkij fehérre kent arccal és festett kesztyűs-karral, kopott-szűk fekete nadrágban és trikóban, kis kerek kalapban, Perovics szintén feketében: frakkban és cilinderben vonul fel az ütemes cirkuszi indulóra. Bohócjátékuk ötlete eredeti és szellemes: a színpad elején, mellmagasságban egy vízszintesen futó, jó méterrel mögötte, balra egy függőlegesen futó piros fonál feszül a térbe. Éles, szűk fénycsíkok világítják meg őket. Sehol semmi más fény. Zsukovszkijé a vízszintes, Perovicsé a függőleges fonál. Külön-külön, egymástól – látszólag – függetlenül játsszák szólójátékaikat rugalmas fonalaik mentén. Két bohóc-sziget.”

(Trifonov Dóra: A színház megszállottjai, Danyiil Harmsz Projekt, Színház, 2006. május)

www.lapushkin.de

http://www.maszk.hu/Menedzsment/Metanoia

Támogatók/supporters: NKA Táncművészeti Kollégium, Szkéné Színház, Flórián Műhely, MASZK Egyesület, Szegedi Hőszolgáltató Kft.