arturo ui - védjük meg a karfiolokat!

12:15

révész róbert fotói


Bertolt Brecht: Arturo Ui feltartóztatható felemelkedése - bemutató

bevallom, elfogult vagyok a kaposvári egyetemsitákkal, mert akár hány évfolyam előadását láttam a thealteren, mindig lenyűgöztek.

erre az előadásra pedig azért is készültem izgatottan, mert a kaposvári és a budapesti színművészetis hallgatókat nem láttam még egy darabban. de igazából ami miatt még inkább izgultam, hogy újra  láthattam a színpadon martinkovics mátét, akit pici gyerekkora óta ismerek, sőt, jó néhány éve még a gardedámja is voltam, amikor az anyukája megengedte, hogy felnőtt felügyelettel egy picit elmehessen az egyik thealteres levezető estre a jate-klubba. emlékszem, a dugonics téren, a szökőkútnál hamburegereztünk testőrünkkel, fábián zsolttal együtt.

és azt is bevallom, ha már a személyes részénél tartunk, hogy mészáros martin is nagy kedvencem a fiatal generáció tagjai közül. aki szintén a szentesi drámatagozaton végzett.
és persze még azért is, mert brecht volt az első találkozásom a színházzal - nem volt gyenge kezdés, ugye -, és ezt a darabját kimondottan szeretem.

és ahogy mondtam, a kaposváriakat is szeretem.








szóval mindezzel a terheltséggel nem volt könnyű elvonatkoztatni, és elfogulatlanul ülni a nézőtér harmadik sorában. (és persze, nem is várható tőlem, hgoy elfogulatlan legyek, mert fél szemmel mindvégig kavicsot, máté anyukáját figyeltem, na jó, befejezem a szubjektív vonalat) kiváltképp szeretem azokat az előadásokat, amik valahogyan reflektálnak az adott idő történéseire.

sajnos nem tudtam kikergetni a fejemből az egész előadás alatt azokat a hangokat, amelyek azt kiabálták egyre hangosabban: szögesdróttal megvédjük a karfiolokat. sőt, határzárral. mad max vonattal. szögesdrótkerítéssel. de persze ezzel nem akarom félrevinni ezt a blogposztot.

egy történet, benne két párhuzamos világ: hitler hatalomrajutása a zöldségkereskedőket védelmi pénz ellenében megvédő gengszereken keresztül.

persze, nekem itt is felsejlik az aktuálpolitika: félelmet generálunk, hogy aztán nagyon jó kis poltikai stratégiát és kommunikációt építsünk föl arra, hogy megvédjük a pógárokat, akik cserébe ezért nemcsak hogy megszeretnek, hanem újra is választanak bennünket. ismerős, nem?








diktatúrában minden ugyan azon séma alapján működik. félelem, paranoia, a vélt vagy valós ellenfelekkel, ellenségekkel való leszámolás, közös ellenségkép, hatalomvágy, megvesztegetés, összeesküvés, árulás. téboly.

biztosan kihagytam valamit, de nagyjából ennyi.

az eszközök is hasonlóak: erőszak, megfélelmítés, zsarolás, fenyegetés, megvesztegetés, gyilkosság, leszámolás.

teljesen mindegy, hogy a hosszú kések éjszakájára gondolunk, vagy arra, hogy arturo ui hogyan számol le az egykori barátaival, akiket ellenségnek vél.

a félelemre alapuló diktatúráknak mindig kedvez a szegénység, a gazdasági kilátástalanság, a reménytelenség - ha pedig a karfioltermelőknek jól megy, akkor olyan helyzetet kell teremteni, hogy szarul menjen. ilyen egyszerű.

a budapesti és kaposvári hallgatók darabját nézve sokszor kuncogtam magamban azon, hogy arturo ui időnként hitlerré lényegült át: a korabeli archív felvételekből jól ismert hitleri gesztusok gyakorta visszaköszöntek a mozgásában és gesztusaiban.








ez egy jó darab, izgalmas darab, igazából hálás akkor lettem volna, ha mindig értem a szöveget, de ennek ellenére másfél órára a hallgatóknak sikerült kiszakítaniuk a valós diktatúrából, és elvinni engem egy másikba - a baj csak az, hogy az előadással az egyik befejeződött, a másik viszont még tart.

köszönöm az előadást, gyerekek!
 

 nyemcsok éva eső