150 perc téboly

10:47

15
révész róbert fotói

19:30-22:15 Régi Zsinagóga:
42. Színház (Budapest):
Összkomfort




a főiskolai hallgatók dühöngő ifjúsága ijesztő képet fest elénk.
egy lány, a rektor lánya, egy magát reményteli tehetségnek tartó fiú, aki beleszeret a rektor lányába, feleségül veszi - a lány pedig félbehagyja zenei tanítványait. van még a fiatal házaspárral együtt élő jóbarát (kemény füves), aki szerelmes a lányba, és egy barátnő, aki a zeneakadémián sikerrel vette az éveket és a legjobb hangversenytermekben lép fel.

a vasárnapok azonban ismétlődőek és unalmasak, sőt, frusztrálóan egyhangúak, és ezek a lassan múló órák mindig ráébresztik a szereplőket arra, hogy valahol nagyon elszúrták az életüket, és olyan, mintha ebből az egész tébolyból nem lenne menekvés. a fiatal pár se veled-se nélküled egymást pusztító szerelme és ragaszkodása végül tragédiába torkollik, a feleség terhes lesz, a szülei elvsizik, elvetél, időközben pedig átveszi szerepét a hangversenytermek királynője - a bálás boltban, a vasalódeszkánál és az ágyban is.














az egész tébolyodott rettenetben csupán azok a rövid percek adnak a nézői szívnek megnyugvást, amikor a két lány hegedül, mert ezek a gyönyörű hegedűfutamok, még ha csak percekre is, de engedik elfeledni, hogy egy önsorstrontó, önpusztító történetnek a közepén csücsülünk, és közben pontosan tudjuk, hogy a végén nem lesz feloldozás: a terhesség-szökés-elvetélés-elmegyógyintézet intermezzója csak időlegesen késlelteti, hogy a szereplők élete visszacsússzon ugyan arra a vakvágányra.

 







mindezt pedig kegyetlen 3.x50 percbe belenyomva végignézni - hát, ember legyen a talpán, aki ez után az összkomfortos téboly után még mosolyogni tud a kései vacsorája fölött.