bloggerszív

17:37

ma este elkezdődik bloggeréletem
kitárom bloggerszívemet
kinyitom bloggerszememet
bloggerfülemet
és megpróbálom megérteni mi folyik a színpadon.

és akkor lesz valami.
majd valami úgyis lesz.

ülök a széken, szemben a színpad, régi ismerősként köszön vissza a forróság, a porszemek, tudom, ez a mániám, de hát ez a mániám, mit csináljak?

ujjaim a gép objektívjére fonódnak, néhány percig még hideg a fém, aztán felmelegszik a zsina hőkatlanában.

térdemen a füzet - már sötétben is tudok írni. öt év alatt megtanultam. nagyon jól művelem. technikailag.
tartalmilag?
ki tudja?

mély lélegzetet veszek, hagyom, hogy átjárjon a várakozás,
hagyom, hogy rabul ejtsen az, ami a színpadon történik, hagyom, hogy átfolyjon rajtam, mint egy ritka szövésű szöveten.
hagyom, hogy átfolyjon, hagyom, hogy fennakadjon.

rész a résznek, egész az egésznek.

ma este elkezdődik bloggeréletem.

kusza napok jönnek, kevés lesz a 24 óra, mennék is, néznék is, meg aludnék is majd, már tudom, hogy szerdán nyűgös leszek, csütörtökön metafáradt, vasárnap, a végén kiábrándult: megint elfog az üresség érzése, hogy vége van.

de addig még akad sok látnivaló, erre tessenek, kérem szépen, nyugodtan bámészkodjanak, fülünkben hrabal bácsi soha nem hallott hangja cseng: húzd közelebb a széked a szakadék széléhez, mondok neked egy mesét! - és a színpadon nekünk mesélnek, nekünk, akik közelebb mertük húzni a szívünket és tudatunkat a szakadék széléhez, hogy a végén belebámuljunk a nagy ürességbe, reszketeg hangon suttogjuk, hogy hahó, fülelve, hogy visszaszól-e a visszhang.

istenem, add, hogy ne felejtsem el berakni a fényképezőgépbe az akksit.
istenem, add, hogy ne most kezdjen el nőni újra a bölcsességfogam.
istenem, add, hogy ne most újuljon ki a lumbágóm.
istenem, add, hogy az egyetlen, utolsó cataflámot ne kelljen beszednem.
istenem, add, hogy ne haljunk bele a hőségbe.
istenem, add, hogy ne legyek büdösebb, mint a nézőtéren mellettem ülők.
istenem, add, hogy a fekete bogarak ne jöjjenek elő a föld alól, és ne másszanak rám.
istenem, add, hogy idén is jó blogot írjak. jobbat, mint tavaly.
istenem, add, hogy ne fagyjon le a photoshop.
istenem, add, hogy ne lassuljon le csigára a net.
istenem, add, hogy ne utáljanak a színpadról, mert picit hangos a gépem.
istenem, add, hogy sikerüljön jó képeket csinálnom.
istenem, add, hogy sikerüljön éles képeket csinálnom.
istenem, add, hogy minden nap legyen mondanivalóm.
istenem, add, hogy ne felejtsem el a blog admin jelszavát.
istenem, add, hogy ne legyek utálatos, bunkó, ne szóljak be, ha már túl fáradt vagyok.
istenem, add, hogy idén megússzam a mitrális prolapszus aktiválódása nélkül.
istenem, add, hogy mindegyik előadást szeressem.


tavalyi és idei fesztiválruha.


tavalyi és rossz idő esetén idei fesztiváldorkó. tegnap majdnem kidobtam, de aztán mégsem.


tavalyi és idei fesztiválfarmer. a szára leszakadt egy év alatt, így levágtam és kézzel felvarrtam. mondhatnám, hogy cool, de inkább ronda.:))