édes enikő a csillag börtönben

18:01

Aradi Kamaraszínház (Románia): Különjárat - Dalok, szavak, találkozások -  Éder Enikő estje

édes enikő temesváron él, aradon dolgozik, vagy éppen fordítva.
igazából nem tudja, hol van az otthon - a közönség soraiból jön a válasz: ahol szeretnek. de ő nem hallja.

pedig ez talán segítene neki, hogy ez után a fesztivál után szegedre is úgy gondoljon, hogy itt otthon van.





éder enikőt megszerette ez a fesztivál.
megszerette a sokarcúságát: az olykor gyenge, olykor kegyetlen, érzékeny nőt a kvartett című darabban, és rajongott érte a csillag börtön közönsége.
a csillagban nem egyszerű a közönség szemébe nézni.
nem egyszerű elvonatkoztatni attól, hogy akire a színpadról néz a színész, az gyilkos, embert vagy embereket ölt.
nem egyszerű kizárni magunkból a félelmet és az iszonyatot, még akkor sem, ha az előadást csupán a jó magaviseletű rabok nézhetik végig, jutalom gyanánt.



éder enikő okosan játszik.
tudja, hogy különleges helyen van, különleges emberek között.
sétál fekete kalapjában, lejön a színpadról és a fal mellett hátramegy a rabok közé.
ők meg nézik: ki nyíltan, ki csak a szeme sarkából rápislogva.

édes enikő különleges utazásra hív bennünket.



édes enikő - nem elírás, tudom, hogy éder! annyira bájos vagy, amikor előadás után azt kérdezed: milyen volt? látom a szemedben az óvatos félelmet, hogy nem volt olyan, amilyennek szeretted volna. látom a szemedben a reményt, hogy nekem, mint a nézők közül egynek, tetszett. látom a szemedben a vágyat, hogy megerősítést kapj, jó szót, és persze valami okosat is, valami kézzel foghatót, hogy el tudd  magad helyezni ebben a történedben.
ha lennének ezen a fesztiválon díjak, és a legjobb színésznőnek járó thealter-szobrocskánt neked ítélném oda.
és amikor balog igazgató úr átadná a díjat, te légies lépteiddel a mikrofonhoz tipegnél, felemelnéd a fejed, szorongatnád a szobrocskát, mert izgulnál egy kicsit, és próbálnád leküzdeni a meghatottságodat, miközben a szemeddel az anyukádat keresed. az anyukádat, aki annyira büszke rád, aki még a csillagba is eljött, hogy megnézzen.
és amikor találkozna a tekintetetek, akkor megnyugodnál, és azzal a szép hangoddal, a szépen kiejtett szavaiddal azt mondanád: köszönöm anyukádnak.
és még mondanál mást is, és anyukád sírna, és én is sírnék, a nézők közül sokan meghatódnának, és aztán felzúgna a taps.
és akkor éreznéd, hogy jó vagy, hogy jó helyen vagy abban, amit csinálsz, és éreznéd azt a nagy-nagy szeretetet, és végre eltűnne az a kis riadalom az őzikeszemedből.