nora reloaded/kezdjük a végén

15:04

kedves nóra!

köszönöm, hogy újra töltötted a poharamat.
azt a poharat, amibe belenézve a múltat fürkészem, és bánom, hogy voltam álnok, hazug, csalfa, hogy belementem kis csínyekbe, amikből aztán nagy baj lett, hogy hagytam, hogy mások feláldozzák magukat értem anélkül, hogy én bármit adtam volna nekik érte.




kedves nóra!
nem te vagy a rossz, hanem a világ, amely hazugságra kényszerít, amely gyávává tesz és arra ösztönöz, hogy a könnyebb utat válaszd.
anyáink és apáink rossz, akik nem mutatták meg, milyen az: egyenes gerinccel állni a viharban, akik mindig meghajoltak, konspiráltak, hazudtak szemrebbenés nélkül, hogy célt érjenek, és közben elfeledtek szeretni.
és jó, hogy anyáink meg apáink rosszak, mert általuk tudunk viszonyulni, tudjuk, hogy hol van a nulla és az egy, mert ők megmutatták, hogy mi az, amit soha nem szabad megtenni, amilyennek soha nem szabad lenni, kimondták azokat a mondatokat, amelyekről mi tudjuk, hogy soha nem szabad kimondani.




kedves nóra,
ne haragudj, hogy legalább háromszor elbóbiskoltam, miközben beszéltél, kis pillangóként röpködtél ott a színpadon a szíved alatt hordott gyermekkel. nem voltál unalmas, nem voltál számomra érdektelen, mindössze fáradt voltam.
álmodtam ott, elbóbiskolva a széken, ültem egy szürreális mezőn, kék fűben, a te kis piros lapított gömb alakú bútoraid egyikén, és néztem az eget, ahol te úsztál abban a szép blúzodban, lenevettél rám, ott ragyogott fölöttem a szép arcod, és azt mondtad: annyira szeretem torvaldot, hogy még a csokoládéról is lemondanék érte.

és közben tudtuk, hogy nem igaz, nem az, hogy annyira nagyon szereted torvaldot, hanem hogy lemondanál bárkiért is a csokoládéról, mert titokban csokoládét majszolni sokkal kisebb bűn, mint a szerelmet elhazudni, és tudom, hogy szereted, hogy mindig is szeretni fogod, és kifizetted volna a kölcsön utolsó részletét, és tudom, hogy te jó vagy, még ha néha szeleburdi is.

kedves nóra,
köszönöm az előadást, a pezsgőt és a csokis kekszet.
torvaldnak add át üdvözletem, a kisbabának könnyű utat kívánok, ha eljön az ideje. ha kisfiú lesz, nem lepődnék meg, ha a rank nevet adnátok neki.  krisztinának tanácsolom - ha gondolod, add át -, kevéssé gúnyosan mondja, hogy jó napot, igazgató úr - ne bánkódj, majd megkedvelik egymás torvalddal. krogstadt, hiszem, jó útra tér.
rank sírjára vigyél a nevemben virágot, úgy tudom, a fehér gerberát szereti.

vigyázzatok magatokra és egymásra, üdvözöllek mindannyiótokat szeretettel!