kdsz: éljen a szerelem

18:25

fotók: barta tamás


Kosztolányi Dezső Színház (Szerbia): Éljen a szerelem! szereplők: Béres Márta, G.Erdélyi Hermina m.v., Greguss Zalán m.v., Heck Paula m.v., Mészáros Árpád, Mészáros Gábor, Mikes Imre Elek, Pletl Zoltán m.v. jelmeztervező: Janovics Erika  díszlettervező: Perovics Zoltán
zeneszerző: Mezei Szilárd korrepetítor: Nemes Nagy Anita rendező: Tolnai Szabolcs





jajj.
annyira szeretem a kosztolányi dezső színházat.
de ez most olyan nehéz darab volt.
nehéz a színészeknek is, meg nekünk is.
végig suttogtak. gégét próbáló feladat. néha magam is belefáradtam.





ott volt az a kedves idős színésznő. egy öregségében is nagyon szép, nagyon finom hölgy. Heck Paula reszketeg kis hangján mesélte el a mese lényegét: mindig is szerelmes volt a közönségbe. összetört a szíve, amikor ott kellett hagynia a színházat, és onnantól fogva már csak az emlékeinek élt.

ez a darab az elmúlt idő fájdalmas, lázas kutatása, újra átélése. ez a darab a harag darabja, az asszonyok, lányok, nők öregedés miatt érzett haragja.

amikor a lélek még fiatal, de a test már elnyűtté válik: ráncos lesz az arc, löttyedtek az izmok, megnyúlik a bőr, és a tükörből nem az a bájos arc mosolyog vissza, akire mi még emlékszünk.

amikor a lélek és a test még fiatal, a színésznő ünnepelt, szeretők és szerelmek bűvöletében él, estéről estére zajos tapssal adózik neki a közönsége, és a közönsége soraiban azok a férfiak, akik imádattal rajonganak érte.

színésznő? színésznőcske?

kár lenne elítélni valakit azért, mert a szerelmet keresi, még ha úgy is, hogy igaz szerelmet rendelt mellé az élet, egy olyan férfit, aki mindig is a tenyerén hordozta.

ebben a kavalkádban teljesen megzsongít a szerelem ünneplése, a pezsgő és a tánc, a léha élet, a szerelem, a testiség, az erős vágyakozás.

a színpadról a füsstel együtt kiáradó parfümillat egy olyan világba visz el, ahová csupán kevesen - az ünnepelt dívák - kaptak bebocsáttatást.

ez a letűnt világ most ajtót nyitott nekünk. a rendező, tolnai ottó fia egy estére lefújja róla a port.

kincsekkel teli dobozát - legalábbis úgy érezzük -, csak nekünk nyitja meg, s még ha nem is értjük, hogy kerülnek a történetben vámpírok és transzvesztiták, másnapra - a másnaposság igénye nélkül - már csak a félhomályból feltűnő, letűnt világ illata, a csodálatos és szellemesen megépített-mozgatott díszlet, a finom humor marad, és a vágy, hogy olyan nagymamám legyen, mint Heck Paula.