hangállam - én zene nélül soha

01:05

Trainingspot Társulat (Budapest): Hangállam - zenés játék
13. Szombat 18:30     Régi Zsinagóga

szereplők: Bagaméry Orsolya, Benya Katalin, Bora Levente, Boros Ádám, Gál Bettina, Manyasz Erika, Mesés Gáspár, Németh Eszter
rendező: Pap Gábor



fura előadás. nehezen indul, aztán a döcögést elhagyva egyre érdekesebbé válik.

ádám reggel útnak indul. viszi magában a város zaját: kérjük, vigyázzanak, az ajtók záródnak, a metrón tolakodó emberek kiáltásait, a híreket, a lottószámokat, a rádióban elhangzó beszélgetések foszlányait, megannyi zajt, hangot, zörejt, kiáltást, fékcsikorgást.
baleset éri. el kell döntenie, élet és halál között lebegve, hogy az életet választja, vagy átlépi hangállam határát.
mivel nem tud dönteni, megmutatják neki, hová kerülhet, ha hangállamot választja.
ahogyna mások is, átesik a tisztítókúrán, és megismeri az országot.

a feketepiacon valami különlegeset akar vásárolni, leánykérésre lesz. az eladó a nászinduló taktusait énekli a fülébe, ádám egy régi, gyerekkorában a nagypjától hallott dallal fizet érte.
hangállamban így megy ez.
a hangállambeli váci utcán boltok, az ékszerész ékszercsörgést árul, a ruhaboltban nadrágsuhogás vehető.
hangállam királya: csendkirály.
hangadót ő nem fizet a kiadott hangok után.
az összenézés, félmosoly ugyanis többet ér minden szónál, ő ezt a tudást birtokolja.
hangállam lakói megtanulják az elfojtást, ám van egy, egyetlen egy lány, aki mégis dalra fakad. mind visszaeső, és főben járó bűnt elkövető, bíróság elé állítják, mert a zene a pokolba vezet, az első csendkirály betiltotta rég, ez az állam legfőbb törvénye.
a bíróságon a legsúlyosabb ítéletet szabják ki rá: ugyan azt a dalt kell hallgatnia élete végéig.



hangállamban így van ez.
ádám végül úgy dönt, hangállamban marad.

a történet eddig tart, pontosabban folytatódik, csak szokatlan módon. három hangállambeli polgárt kérdezhetnek a színpadra ültetett nézők. bármit, ami a hangállambeli életükkel kapcsolatos.
azt mondják, könnyebb nekik hangállamban élni, és semmi és senki nem hiányzik nekik. zajok, zörejek nélkül jobban tudnak egymásra figyelni. sem a zene, sem a zongora nem hiányzik, és nem elégedetlenek, mert a valamit valamiért elvén elvették ugyan tőlük a jót, de a rossz is ki van zárva.
a színpadi beszélgetést az egyik néző (na jó, tényleg én voltam, nem bírtam ki) a telefonjáról lejátszott r.e.m. everybody hurts című számával zavarja meg, aminek második taktusa után hangállam lakói befogják a fülüket.

milyen jó, hogy nem ott élünk.
a zene az emberiség egyik legnagyobb találmánya.