Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

az u21 plusnak vége - blogzár csoportkép, félgudbáj a kaposvári sziszi a kulturális nem támogatás kapcsán závada dupla bréking nyúz mady-baby, kicsi lány - buszon sírni ajánló: mady-baby füst és könny a szembe - kaposvári cseh tamás esti mese helyett: csuja imre háy jános: nehéz tb - de nem az, amire gondoltok hi! jól van, drámaisok! háy jános meg én - ha már egyáltalán lehet ilyet gondolni mit nézünk ma? drámaisok szentesről medvecirkusz, világszám töredékek - józsef attila, én is szeretlek téged balogféle megnyitó fesztiválfíling van eladó blogger szubjektív ön kéntes? thealter u21 plus - blognyitó song

Videók

 

 

jól van, drámaisok!

2011.09.22.

23:26



nem könnyű a pinceszínház fülledt melegében végignézni egy előadást. de a drámatagozatosok lenyűgözőek és magukkal ragadóak voltak.



a kísértésben minden benne volt, amire az átlag és nem átlag ember vágyik, de aztán többnyire elhessegeti a kísértést. például sokunknak nem jutna eszébe, hogy a metrón beletúrjon valakinek az orrába - de hát ha nagy a kísértés, nehéz leküzdeni az ellenállást és nem megtenni, még akkor is, ha az egész tulajdonképpen gusztustalan, és visszataszító.



ha valakinek gyermekkorában van egy álma, és az után mindent pörgetni akar, az élete nehézzé válik. ahelyett, hogy sztriptízt táncolna az új barátjának, csak pörgeti, pörgeti a ruháját, és bármit, ami a keze ügyébe kerül - vagy éppenséggel nem teszi meg, mert jól nevelt, és tudja, hogy egy, a közönség nyakába dobott, de előtte megpörgetett anakonda piton elsőként címlapos lenne a megyei lapban, másod sorban pedig hosszú évek pszichiátriai kezelésére kötelezne.



olyan jók vagyunk.

annyira visszafogjuk magunkat, mi, felnőttek. annyira tudunk viselkedni, hogy az már kétségbeejtő és felháborító.



valószínűleg a gyerekkor ott veszik el végleg belőlünk ,amikor már fel sem merül bennünk, hgoy a szakadó, langyos nyári záporban eldobjuk az esernyőt, és a vízcseppek felé fordítva arcunkat ugrabugráljunk, táncoljunk az esőben, tapicskoljunk a tócsában. amikor már eszünkbe sem jut hazafelé idegenek lakásába felcsengetni és elszaladni, amikor... lehetne még folytatni, igaz? de minek, ha úgysem tesszük meg?



a 12. d-sek kísértése nem csak azért volt jó, mert a darab szellemes, szellemes, mert Jézus és az Ördög képzeletbeli párbeszédének hihhhetetlen előadásmódja megnevettette a közönséget, nem csak azért, mert rég álmodott álmainkat mutatta meg, hanem mert elhitette, hogy ezek a gyerekek, ha akarják, bármire képesek - csak lehet, hogy nem teszik meg.
a thealteren a szentesiektől eddig a legjobbn a vonaton-utcajátékok tolnaiul című tavalyi darab tetszett, de most bekerült mellé a kísértés is. nem kis részben hozzájárult ehhez az is, hogy ez a darab nagyon emlékeztetett hangulatában és szellemességében arra a másikra, amit még a lányomék előadásában láttam.

minden esetre a szentesiek könnyet csaltak a szemembe, és megtelt velük a szívem.
ha csak feleannyi kísértés kerülgetne, mint őket, már hálás lennék.
de mivel nem így van, maradok tisztelőjük a színpad első sorából meg a monitor elöl. leírhatatlan volt, köszönöm, hogy lenyűgöztetek ma este!









a darab címadó dala, korom attila: heló, kisértés itt, én már háromszor meghallgattam.
http://www.youtube.com/watch?v=BvajzQEGq7g

(szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozata,  12. D.: Kísértés)

köszi még egyszer! remélem, épségben visszaértetek szentesre, majtényi tanár úrnak puszi!


*

a jövő utca az előzőhöz képest koránt sem könnyed történet. milyen a jövő? huxley-i szép új világ vár ránk? vagy orwelli két perc gyűlölet? vagy ez is, az is?
inkább egyik sem, köszönjük, talán nem kérnénk.



amikor az ember fiatal, azt hiszi, amikor eljön a holnap, majd nagy élet vár rá. igazi nagy élet. aztán csalódik újra meg újra.

"önök tudják, mi az a lengyel? a farncia meg a nméet - ezek holt nyelvek"



"eszter vagyok, negyvenéves, alkoholista. az élettársammal megbeszéltük, hogy gyerek a siker után lesz. a cégem csődbe ment, a házamat elárverezték, az élettársam elhagyott, mert meddő vagyok."
két perc gyűlölet: "mocskos zsidó, büdös cigány, rohadt buzi"

tényleg ez vár ránk? vagy inkább: tényleg ez vár rájuk? egy olyan világ, ahol a szív és a lélek nem számít, csak a fizetés, a szerzés, a még nagyobb kocsi, a még nagyobb ház? mikor hazudunk nekik? ha azt mondjuk kisgyermek korukban, hogy bármi lehet még belőlük, vagy akkor, ha azt mondjuk: a világ szar, kegyetlen, mocskos, csak az él túl, aki lop, csal, hazudik? és ha nem utóbbiból mutatunk példát, de ezt mondjuk - vajon akkor is hazudunk?



"tegnap meghalt a tér és az idő, no future" - éneklik a tizedikes gimnazisták. titkon mindannyian reméljük a nézőtéren, hogy mindezek ellenére nem csak hogy van miben hinniük, de hisznek is abban, hogy a világ jó, hogy nem a  világok lehető legrosszabbikában élünk, és hogy érdemes törekedni a szépre, a jóra. lehet, hogy ezek divatjamúlt eszmék, de még mindig sokan hiszünk bennünk.




utóirat azoknak, akiknek nem esett le a 101-es szoba:
"A 101-es szoba George Orwell 1984 című regényében a Szeretetminisztérium 101-es szobája. Ami a 101-es szobában van, az a legrosszabb. Ezt szó szerint kell érteni: ez a politikai fogoly megtörésének utolsó állomása, itt azt kapja, ami számára a legszörnyűbb. Ez lehet élve eltemetés, patkányok vagy bármi más. A 101-es szoba után a fogoly megtagadja ismerőseit, barátait, ő maga is elhiszi, hogy vétkezett a Nagy Testvér ellen." (forrás: wikipédia)

(szentesi Horváth Mihály Gimnázium drámatagozata, 10.D.: Jövő utca 101.)

a lap tetejére
 

2021 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció