Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

az u21 plusnak vége - blogzár csoportkép, félgudbáj a kaposvári sziszi a kulturális nem támogatás kapcsán závada dupla bréking nyúz mady-baby, kicsi lány - buszon sírni ajánló: mady-baby füst és könny a szembe - kaposvári cseh tamás esti mese helyett: csuja imre háy jános: nehéz tb - de nem az, amire gondoltok hi! jól van, drámaisok! háy jános meg én - ha már egyáltalán lehet ilyet gondolni mit nézünk ma? drámaisok szentesről medvecirkusz, világszám töredékek - józsef attila, én is szeretlek téged balogféle megnyitó fesztiválfíling van eladó blogger szubjektív ön kéntes? thealter u21 plus - blognyitó song

Videók

 

 

bréking nyúz

2011.09.24.

22:24



ritkán szoktam idegen tollakkal ékeskedni a blogban. de most a szükség így hozta. szerettem volna, ha soha nem kell ilyen tartalmú szöveget ide bemásolnom. martinkovics katalin, a maszk gazdasági vezetőjének közleménye:

Közlemény

A Régi Zsinagógát, a THEALTER fesztivál fő programhelyszínét szeptember 25-én vasárnap este, a kaposvári színészhallgatók Sziszüphoszt és a színházcsinálást középpontba állító előadása után bezárjuk, októberre tervezett programjaink elmaradnak.

Mondhatnám röviden és kegyetlenül, lényegre törően: a Régi Zsinagógát szeptember 25-én vasárnap este, a kaposvári színészhallgatók Sziszüphoszt és a színházcsinálást középpontba állító előadása után bezárjuk. Így októberre tervezett programjaink elmaradnak.

Magyarázhatnám a tényekkel: tavaly, abban a bizonyos VI-os kategóriában miket is keményen sújtott a zárolás, ami végül elvonás lett. A két részletben (októberben és novemberben) megkapott éves működési támogatás 66%-a volt a megítélt összegnek, és éppen a fele az előző évinek – 2003 óta ennél mindig többre érdemesített minket a szakminisztérium éppen illetékes grémiuma.
Egyébként 2010 volt az első év, amikor az ún. alternatív vagy független színházak és intézményeik két törvényben is garantált támogatáshoz juthattak (volna).
Számoltunk, alkudoztunk, teljesítettük, amit vállaltunk, és amit a törvények számunkra előírtak. Előre menekültünk. A közönség kitartott és jelenlétével támogatott minket.
Idén júniusban újra pályáztunk, a kijelölt kuratórium júliusban meghozta döntését. A NEFMI július 22-énközzétette honlapján az eredményeket, erről a lebonyolító NKA augusztus 11-ei keltezéssel értesítette a szervezeteket. Mi is, ahogy mások, benyújtottuk a szükséges dokumentumokat, majd vártunk. A kiírás szerint „A támogatási szerződéseket a döntés meghozatalától számított 45 napon belül” kell megkötni – ez azonban a mai napig nem történt meg, egyetlen szervezettel sem, holott a határidő, amelyet a pályáztató szabott, régen lejárt.
Időközben az Országgyűlés június 27-én 245 igen szavazattal, 45 nem és 43 tartózkodás mellett elfogadta az előadóművészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól szóló törvény módosítását, amely megszüntette a korábbi hat kategóriát, és ezzel együtt az ún. alternatív vagy független színházak garantált támogatási keretösszegét.

Ami biztos: az NKA azért nem kötött szerződéseket, mert a NEFMI mindezidáig nem bocsátotta rendelkezésére a megítélt támogatások fedezetéül szolgáló (egyébként szintén törvényben előirányzott, bár a tavalyi 66%-nál is kevesebb) pénzt. A héten kihirdetett 1316/2011 (IX.19.) kormányhatározat a minisztériumokat, köztük a NEFMI-t, költségvetésük egy részének zárolására, illetve év végéig tartó maradványtartásra kötelezi.
Az évad elkezdődött. A színházak, intézmények, köztük mi is – bízva a törvényekben, az írott szóban – hosszas számolás, tárgyalások, vagy inkább alkudozások után, megkezdték, illetve folytatták a munkát.
Hivatalosan senki, sehol el nem mondta, le nem írta – sem a kormányrendelet előtt, sem azóta -, mi lesz a sorsa a mindeddig ki nem fizetett támogatási összegnek – és ezzel összefüggésben az arra számító „támogatottak”nak, akik – elméletileg – márciustól decemberig fedezhetnék ebből működési költségeiket.
Ilyen körülmények között nem hozhattunk más döntést, mint hogy októberi programjainkat lemondjuk.
Ezek tehát a puszta tények.

De szeretnek egy kicsit több időt rabolni Önöktől, Tőletek, akikkel két évtizede állunk személyes kapcsolatban.
És elmondani, hogy pontosan tudjuk, ezek az események, ez a döntésünk nem érint, és nem mozgat meg tömegeket, hogy az embereknek kisebb gondjuk is nagyobb, hogy ez nem eléggé bulvárhír a médiának sem. Nem elvettek, nem megtiltottak, nem bezártak, nem kiebrudaltak. Hivatalosan, deklarálva, akár indoklás nélkül is, senki nem írta elő számunkra, hogy így döntsünk. Hiszen arra sem méltatott bennünket senki, hogy bármit is hivatalosan közöljön a pályázatban érintett szervezetekkel – akik közül nem mi vagyunk az elsők, és feltehetően nem is az utolsók, akik a programjaik felfüggesztése mellett kénytelenek dönteni.
Valahol, valakik talán azt gondolják, hogy ez a tavaly még kissé zajos, idén viszont mindeddig csendes ellehetetlenítés, szisztematikus kiéheztetés majd valamiféle minőségi megújuláshoz vezet (értsd: hadd hulljon a férgese).
Mi másban hiszünk.
Tudjuk, hogy a színház közösségi élmény, akkor is, ha mindenkinek másféle emlékeket, érzelmeket idéz meg, mindenkiben másféle gondolatokat ébreszt is egy-egy produkció.
Tudjuk azt is, hogy a színházi élmény, bár „itt és most” történik meg az emberrel, ugyanúgy felhalmozásra érdemes, mint az arany, vagy másféle anyagi javak.
Tudjuk azt is, hogy a színházban nem csak élményeket, hanem emberséget, nyitottságot, empátiát és toleranciát gyűjthetünk és tanulhatunk, barátokra tehetünk szert.
És tudjuk azt is, hogy a színház és a színházzal együtt szerzett értékek, barátok ugyanúgy átörökíthetők – és átörökítésre érdemesek –, mint az arany.
És mindenekelőtt: hiszünk a fiatalokban – alkotókban, közönségben, önkéntes segítőkben.

Hálával tartozunk mindazoknak a sokaknak, akik bizalmat szavaztak nekünk fellépőként, nézőként, és mindazoknak, akik támogatták a munkánkat, a segítségünkre voltak az elmúlt húsz évben.
Egyáltalán nem volt könnyű az elmúlt két évtized: megedződünk, nem könnyen adjuk meg magunkat. Sok-sok művészt, produkciót szerettünk volna még bemutatni, számtalan tervünk volt (van) erre és a következő évekre. Kitaláltunk, felépítettünk és működtettünk valamit, amiből nincs még egy Magyarországon: egyedül Szegeden volt vidéki befogadószínház, egyedül ebben a városban volt több mint két évtizeden át minden nyáron nemzetközi színházi fesztivál. Most is, továbbra is úgy érezzük, tartozunk annyival magunknak, a közönségnek, a városnak, a magyar kulturális életnek, hogy mindent megteszünk annak érdekében, hogy ez a búcsú ne örökre szóljon.
Ezt, ennyit ígérhetünk. Rajtunk nem fog múlni.

Boldog vagyok, hogy így, ezekkel a programokkal, sok-sok fiatallal a színpadon és a nézőtéren, ezzel a plusszal fejeződik be a 2011-es év. És mindenkit arra bíztatok: használja ki ezeket a napokat, ünnepelje velünk együtt a fiatalokat!

A MASZK Egyesület munkatársai nevében:

Martinkovics Katalin
a MASZK alelnöke, gazdasági vezető


Ez a néhány sor biztosan nem vidítja fel a napok óta szomorú Petró Jánost, aki nem csak hűséges tudósítója nem annyira sikerültnek, jónak és még jobbnak a THEALTER fesztiválok programkínálatából, de évek óta, családilag patrónusa a munkánknak. Tiszta szívből kívánom neki, hogy ebben a hátralévő néhány napban mégis élvezni tudja a pompás időt – az égiek velünk vannak! –, és tudjon gyönyörködni a fiatalokban: az erejükben, a tehetségükben, a hitükben.

2011.09.24.







a lap tetejére
 

2021 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció