„A cirkusz csalárd homlokzat, amelyre a világ szakadatlanul saját hazug mivoltát festi, és amely mögött az alkotó szellem szükségképpen elsorvad és elkallódik és elpusztul.” (Thomas Bernhard)
Az előadást Thomas Bernhard, E. T. A. Hoffmann és Robert Franklin Leslie szövegeinek felhasználásával hozta létre a Szegeden is jól ismert Hólyagcirkusz társulata, melyet komolyzenei, színházi és képzőművészeti múlttal rendelkező független művészek alapítottak 1997-ben. Előadásaik a cirkusz, a performansz, a kamara-opera, a zenés dráma és a különös hangszerekből álló látvány-színház határmezsgyéin egyensúlyoznak.
„A Hólyagcirkusz a bizonytalanság, a kilátástalanság, a kétkedés, az értékválság és -devalválódás saját társulati létére vonatkoztatott pillanatfelvételét tárja nézői elé, jobbára mellőzve a konkrét (térhez és időhöz kötendő) utalásokat és kapaszkodókat. (…) Amitől a Hólyagcirkusz Kulterere mégsem univerzális, hanem aktuális, az (színházi és hólyagcirkuszos) önreflexivitása. (…) A Hólyagcirkusz tagjai tragédia közbeni apátiát játszanak el, valami (akármi) után, ami megtörtént, és aminek következtében medveségüktől kívánják őket megfosztani a külső körülmények; és valami (akármi) előtt, ami meg fog történni, és aminek következtében medvebőrüket lecserélni lesznek kénytelenek.” (Markó Róbert: Takaróddzék deszkába, revizoronline.com)
„A Hólyagcirkusz irodalmi szövegbetétekből összekovácsolt kollázsát valójában a zene formálja: előkerülnek a csengettyűk, a lófarkak, csörgők, különféle furcsa hangszerek, na és persze az egyhúrú hólyaghegedű, melyből Szőke Szabolcs virtuóz módon csal ki gyors futamokat, elevenít meg anekdotákat.” (Bánosi Eszter: Lássuk a medvét!, Kikötő online)
„Cirkusz, színház, valóság. Medve, színész, ember. Ebből a hat fogalomból áll össze a Hólyagcirkusz Társulat rendkívüli előadása, a Kulterer, amely három medve, egy szamár, egy idomár és egy cirkuszigazgató monológjaira és énekeire épül. Mindezek mellett felveti a posztmodern egyik legközpontibb kérdését, hogy hogyan lehet érvényesen történetet mesélni – vagy lehet-e egyáltalán? […] Mindazonáltal borús hangulat árad a ketrecből és környékéről. Minden egyhelyben marad, nincs változás, minden stagnál. Az ember nem volt és nem is lesz szabad, de talán jobb is neki így, amíg nem tanul meg gondolkodni, és nem tanul meg védekezni a „hipnózis” ellen. ” (Sára Eszter: Idomított medvember – 7óra7)
„Nem tudom, mit higgyek. Azt hiszem, amit látok: ez a legszomorúbb Hólyagcirkusz-előadás, amit valaha is megnéztem. Tekintve, hogy az egészben van valami körbezárulás is, csak azt kell kitalálni: annyira szomorúak vagyunk, hogy inkább nem csinálunk tovább színházat, vagy nem csinálunk tovább színházat, ezért annyira szomorúak vagyunk. Vagy mindkettő. Vagy legalább csak az egyik, és most nem azt akarom mondani, hogy nem tudom elképzelni Hólyagcirkusz nélkül az életet. Sőt, ez most a legfőbb vágyam: csak elképzelni szeretném Hólyagcirkusz nélkül, és nem átélni.” (Fáy Miklós: Búval bélelve – Élet és Irodalom)
Előadás
Részletes információ
