mennyekbe vágtatás helyett ringat2014.05.23.
00:36
fotók: révész nincsfény róbert
akik a mennyekbe vágtató prolibuszt
várták, azok csalódtak, a prolibusz nem érkezett meg. a maga kézzelfogható
valóságában nem, nem lehetett rá felszállni ugyan, de volt más helyette,
például a pejkó. de ne szaladjunk ennyire előre.
és hogy hogy ezen túllendüljünk, elmondom
az igazat. a mennyekbe vágtató prolibusz az nem egy novella címe, nem is vers.
1969-ben született mondat. egysoros aforizma.
hogy tovább segítsek, az aforizma pedig
nem más, mint "Életbölcsességet, igazságot kifejező, tömör, szellemes
mondás" az internet szerint. (itt
még lehet weöres sándorról olvasni).
ha beírod a google keresőbe, nem találod
meg. a mennyekbe vágtató prolibuszra nem weöres sándort dobja ki a google,
hanem fekete ernő w. s. estjét. nyilván, mert 70 előadáson van túl.
sufnidarab - a katona józsef színház
dohányzójából kialakított helyiségben, a sufniban mutatta be, teltház előtt
négy éve, márciusban.
aki nem tudta volna, annak ide írom, hogy
hangoskönyvekhez is adja a hangját, és magyarul az ő hangján szólalt meg többek
között robert downey jr., christian bale és joaquin phoenix. a Csillagkapu
sorozatban egy ideig ő volt teal’c (christopher judge) magyar hangja. a
wikipédia szerint.
egyszemélyes darabot csinálni nagyon nehéz.
ahogy a darab utáni beszélgetésen, a zsina udvarán fekete ernő is mondta: nehéz
lekötni egyedül ennyi ideig a közönséget.
arról nem is beszélve, hogy nagyon sok
szöveget kell megtanulni, nincsenek üresjáratok, nem lehet alibizni, és
nincsenek színésztársak, akikre lehet támaszkodni.
a thealteren láttam már néhány
egyszemélyes előadást. a toplistán még mindig ( és forever) pogány judit áll a
pedig én jó anya voltam című darabbal, amit a csillag börtönben néztünk meg
(2008),
utána jön melkvi bea (2009, Aradi Kamaraszínház (Románia) - Szegedi Hetek
Csoportja: Jean Cocteau: Emberi hang),
aztán harsányi attila a rudolf hess tízparancsolatával (2008).
szóval nálam fekete ernő nagyon erős
mezőnybe érkezett.
nyilvánvaló, hogy a ma esti közönség nem
ezekhez méri az előadását, és nyilvánvaló ,hogy én sem fogom, már csak azért
sem, mert próza és vers nem feltétlenül hasonlítható össze. inkább azt akartam
csak leírni, hogy mennyire erős darabokat szállít a maszk a thealterre, ha a
monodrámákat, egyszemélyes előadásokat nézzük - ebbe a sorba beállni nagyon jó,
és fekete ernőnek van is helye.
weöres sándorról sok emlékem van.
emlékszem, amikor nyelvtan órán tanultuk leírni a nevét (mert ó jaj, bizony, mi
weöres sándor úttörőcsapat voltunk). emlékszem a füzet vonalazására, a
halványkék csíkokra, a ceruzám színére, a grafit illatára. leírtam, hogy weöres
sándor, aztán a padra fektettem a kezem, rátettem az állam, és egészen közelről
néztem ezt a nevet. teljesen elbűvölt, hogy valahogy leírjuk, és egészen
máshogy meg kiejtjük.
tudom, általában az embereknek nem a
helyesírás és a magyar nyelv révén van nagy flash-e az életben, de nekem ez
csak az egyik a sok fura flash-sem közül. azt hiszem, pontosan meg tudom érteni
fekete ernő beleszeretését a w. s-i életműbe, hiszen egyfajta beleszeretést
éltem én meg akkor, amikor kisiskolásként elbűvölten néztem a saját betűimet.
az is nagy flash, na jó, leírom úgy, hogy
nagy fless, hogy w. s. azok közé tartozik, akik költőként - még ha anno nem is
volt szándékukban - végigkísérik a
magyar gyerekeket egészen felnőttkorukit. a bóbitától a psyché-ig. (jó
esetben.)
egy percig sem bántam, hogy fekete ernő
nem a populáris verseneket választotta. bár az egyik kedvencem, a fekete tücsök
elhangzott, amit köszönök. (ezen az oldalon lehet rákeresni, az a címe, hogy
öreganyó dünnyögése.
és azt sem bántam egy percig sem (na jó,
egy picit), hogy nem a rongyszőnyeg összes hangzott el (az már egy másik
előadás lenne), hanem nagyon sok olyan szöveget hallottam, ami új volt számomra
- és nagyon nehéz volt koncentrálni. mert ezek nehéz szövegek. nehéz mondani,
nehéz hallgatni, nehéz úgy megérteni, hogy még az előzőnél időznél, de már a
következőt hallod. bár a prolibusz vágtatott, fekete ernő nem, megtalálta azt a
tempót, amikor a szöveg hallgatható, fogható, emészthető volt - és írnám, hogy
nem ringatott álomba, de amikor a színpad elsötétült, és csak lüktetett a vers,
hogy "láthatatlan szárnnyal beborít életem ura", úgy éreztem,
ringatva vagyok. ringatott a hangja.
és most, ha kikapcsolom a gépet, elalvás
előtt még weöres sándorral ringatózom. levettem a polcról az egyik kötetét.
"Most fény vagyok. és hogyha
elémállsz, sugárba fonom az arcod." aztán pedig együtt ellovagoltak a naplementében.
nyemcsok.eva@gmail.com
|