Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

itta vége a végső válasz szomorú gudbáj bűnjelek voksoltunk a tünet együttessel legyetek bátrak! szabó réka: ez mind én leszek egykor még mindig a többiek szabó réka egy angyal önnek ciánvoks ujjgyakorlat fotós és költő növendékeknek kosztoláyni dezső színház - antigoné mégeccer haiku kdsz/antigoné/zsarnokság kosztolányi dezső színház - ó jaj én kérek elnézést nemkétszék, nemasztal antigoné vs iszméné antigoné/fáni a padon saniybá szong a kurvák pénzén (úrinő) toldi másodszor burok és buborék mennyekbe vágtatás helyett ringat mit is kellene írni? megnyitott fesztivál, barátom! igen igen nem nem de

Videók

 

 

mennyekbe vágtatás helyett ringat

2014.05.23.

00:36

fotók: révész nincsfény róbert


akik a mennyekbe vágtató prolibuszt várták, azok csalódtak, a prolibusz nem érkezett meg. a maga kézzelfogható valóságában nem, nem lehetett rá felszállni ugyan, de volt más helyette, például a pejkó. de ne szaladjunk ennyire előre.



és hogy hogy ezen túllendüljünk, elmondom az igazat. a mennyekbe vágtató prolibusz az nem egy novella címe, nem is vers. 1969-ben született mondat. egysoros aforizma.

hogy tovább segítsek, az aforizma pedig nem más, mint "Életbölcsességet, igazságot kifejező, tömör, szellemes mondás" az internet szerint.  (itt még lehet weöres sándorról olvasni).

ha beírod a google keresőbe, nem találod meg. a mennyekbe vágtató prolibuszra nem weöres sándort dobja ki a google, hanem fekete ernő w. s. estjét. nyilván, mert 70 előadáson van túl.

sufnidarab - a katona józsef színház dohányzójából kialakított helyiségben, a sufniban mutatta be, teltház előtt négy éve, márciusban.

aki nem tudta volna, annak ide írom, hogy hangoskönyvekhez is adja a hangját, és magyarul az ő hangján szólalt meg többek között robert downey jr., christian bale és joaquin phoenix. a Csillagkapu sorozatban egy ideig ő volt teal’c (christopher judge) magyar hangja. a wikipédia szerint.

egyszemélyes darabot csinálni nagyon nehéz. ahogy a darab utáni beszélgetésen, a zsina udvarán fekete ernő is mondta: nehéz lekötni egyedül ennyi ideig a közönséget.

arról nem is beszélve, hogy nagyon sok szöveget kell megtanulni, nincsenek üresjáratok, nem lehet alibizni, és nincsenek színésztársak, akikre lehet támaszkodni.

a thealteren láttam már néhány egyszemélyes előadást. a toplistán még mindig ( és forever) pogány judit áll a pedig én jó anya voltam című darabbal, amit a csillag börtönben néztünk meg (2008), utána jön melkvi bea (2009, Aradi Kamaraszínház (Románia) - Szegedi Hetek Csoportja: Jean Cocteau: Emberi hang), aztán harsányi attila a rudolf hess tízparancsolatával (2008).

szóval nálam fekete ernő nagyon erős mezőnybe érkezett.




nyilvánvaló, hogy a ma esti közönség nem ezekhez méri az előadását, és nyilvánvaló ,hogy én sem fogom, már csak azért sem, mert próza és vers nem feltétlenül hasonlítható össze. inkább azt akartam csak leírni, hogy mennyire erős darabokat szállít a maszk a thealterre, ha a monodrámákat, egyszemélyes előadásokat nézzük - ebbe a sorba beállni nagyon jó, és fekete ernőnek van is helye.

weöres sándorról sok emlékem van. emlékszem, amikor nyelvtan órán tanultuk leírni a nevét (mert ó jaj, bizony, mi weöres sándor úttörőcsapat voltunk). emlékszem a füzet vonalazására, a halványkék csíkokra, a ceruzám színére, a grafit illatára. leírtam, hogy weöres sándor, aztán a padra fektettem a kezem, rátettem az állam, és egészen közelről néztem ezt a nevet. teljesen elbűvölt, hogy valahogy leírjuk, és egészen máshogy meg kiejtjük.

tudom, általában az embereknek nem a helyesírás és a magyar nyelv révén van nagy flash-e az életben, de nekem ez csak az egyik a sok fura flash-sem közül. azt hiszem, pontosan meg tudom érteni fekete ernő beleszeretését a w. s-i életműbe, hiszen egyfajta beleszeretést éltem én meg akkor, amikor kisiskolásként elbűvölten néztem a saját betűimet.

az is nagy flash, na jó, leírom úgy, hogy nagy fless, hogy w. s. azok közé tartozik, akik költőként - még ha anno nem is volt szándékukban - végigkísérik  a magyar gyerekeket egészen felnőttkorukit. a bóbitától a psyché-ig. (jó esetben.)

egy percig sem bántam, hogy fekete ernő nem a populáris verseneket választotta. bár az egyik kedvencem, a fekete tücsök elhangzott, amit köszönök. (ezen az oldalon lehet rákeresni, az a címe, hogy öreganyó dünnyögése.




és azt sem bántam egy percig sem (na jó, egy picit), hogy nem a rongyszőnyeg összes hangzott el (az már egy másik előadás lenne), hanem nagyon sok olyan szöveget hallottam, ami új volt számomra - és nagyon nehéz volt koncentrálni. mert ezek nehéz szövegek. nehéz mondani, nehéz hallgatni, nehéz úgy megérteni, hogy még az előzőnél időznél, de már a következőt hallod. bár a prolibusz vágtatott, fekete ernő nem, megtalálta azt a tempót, amikor a szöveg hallgatható, fogható, emészthető volt - és írnám, hogy nem ringatott álomba, de amikor a színpad elsötétült, és csak lüktetett a vers, hogy "láthatatlan szárnnyal beborít életem ura", úgy éreztem, ringatva vagyok. ringatott a hangja.

és most, ha kikapcsolom a gépet, elalvás előtt még weöres sándorral ringatózom. levettem a polcról az egyik kötetét.

"Most fény vagyok. és hogyha elémállsz, sugárba fonom az arcod."

aztán pedig együtt ellovagoltak a naplementében.

 

nyemcsok.eva@gmail.com



a lap tetejére
 

2021 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció