a kurvák pénzén (úrinő)

13:19

fotók: Révész Róbert

MKB Társulat (Szentes): Az úrinő

"tisztán ragyog a keze egy úrinőnek" - énekli a színpadon a darab két kétes erkölcsű szereplője shaw warrenné mestersége című darabjában.

a darab kemény kérdéseket feszeget, ott vannak a jól megválogatott karakterek: vivie, a lány, aki nem ismer sem szerelmet, sem romantikát, "ami nem matematika, abban műveletnel barbár vagyok, szépség és romantika nem érdekel". ott van a nagybácsi, praed, aki magát született anarchistának titulálja, gyűlöli a tekintélyt, amely szerinte csak arra jó, hogy a szülő-gyerek közötti kapcsolatot megrontja, ott van a haszonleső kis selyemfiú, george crofts, aki valamiért folyamatosan kényszert érez arra, hogy hangsúlyozza: nem verte el az apja vagyonát, aztán a szegény frank gardner, aki bevallottan nem szokott és soha nem is akar dolgozni - még egy haszonleső. és ott van vivie anyja, kitty, a nagyvilági nő és anya, aki összesen ha néhány hetet töltött a lányával, mert az bentlakásos intézetben töltötte az eddigi életét, egészen a diplomáig.

szomorú gyereksors ez: vivie semmit sem tud az anyja életéről, de a saját apjáéról sem.

persze, a végén minden kiderül, és nem mindenki derül: mert vivie és a szomszéd fiú, aki udvarol is neki, az élhetetlen frank gardner féltestvérek, és kiderül az is, hogy az anya már nem prostituált ugyan, de nem sokkal erkölcsösebb munkával keresi a kenyerét: nyilvános házai vannak rómában, brüsszelben, bécsben és budapesten.

vivie-nek szembesülnie kell azzal, hogy akár mennyire is erkölcsös akarna lenni, egész életében olyan pénzből élt, evett, tanult, utazott, amit prostituáltak kerestek meg az anyjának.

a gyorsan váltakozó, rövid jelenetekből szépen bontakozik ki a történet, sokat eláruló  párbeszédek, némelyik mint egy kardcsörte.

hát nem az anyád vagyok?

és mi a közös bennünk?

én vagyok az közös bennünk.

és ki volt  az apám? jogom van tudni!

atyaúristen, vivie, tényleg ilyen ember vagy?

a végső ítéletet maga a léha frank garnder mondja ki: "ez a nő romlott. lehet, hogy jó szívű, de rossz anyagból van. ne fűzz hozzá nagy reményeket."

vivie új életet akar kezdeni, mindent hátra hagyva.

az igazi tragédia az önfelmentés: kitty, az anya azzal védekezik, hogy "ha én nem csinálom, csinálná valaki más helyettem". csak egy kicsit különbözik a "parancsra tettem"-től.

a tanulság: igazából mindig, mindenkinek van választása – és mindenkinek a saját lelkiismeretével kell elszámolnia, amikor dönt.

a másik tanulság, hogy szinte nem létezik a földön olyan ember, aki ne lenne a szüleitől terhelt – s hogy mennyire tudunk elszakadni ettől, mennyire tudjuk az életünket a saját magunk kedve és szándéka szerint írni, az már rajtunk áll.