Keresés
 
  A program | A fesztiválról | Archívum | Sajtószoba | Linkek  
 

THEALTER / Webnapló

 

Webnapló

További bejegyzések:

itta vége a végső válasz szomorú gudbáj bűnjelek voksoltunk a tünet együttessel legyetek bátrak! szabó réka: ez mind én leszek egykor még mindig a többiek szabó réka egy angyal önnek ciánvoks ujjgyakorlat fotós és költő növendékeknek kosztoláyni dezső színház - antigoné mégeccer haiku kdsz/antigoné/zsarnokság kosztolányi dezső színház - ó jaj én kérek elnézést nemkétszék, nemasztal antigoné vs iszméné antigoné/fáni a padon saniybá szong a kurvák pénzén (úrinő) toldi másodszor burok és buborék mennyekbe vágtatás helyett ringat mit is kellene írni? megnyitott fesztivál, barátom! igen igen nem nem de

Videók

 

 

kosztoláyni dezső színház - antigoné mégeccer

2014.05.27.

17:36



Kosztolányi Dezső Színház (Szerbia): Antigoné/Iszméné - a morális relativizmus tragédiája



mindenki akar magának egy régi történetet. valami időtállót. amit újra meg újra elő lehet venni, mégsem kopik el. ami minden időben tartalmaz valami épp odaillő bölcsességet.
szerencsések, akiknek az antigoné ez a történetük.



tegnap a szabadkaiak előadása - még most sem tudtam igazán megemészteni. kezdjük azzal, amivel nem szoktam. itt az alkotók neve, leírva. szépen sorban. szereplők: Béres Márta, Mezei Kinga, Mikes Imre Elek, Mészáros Gábor, Pletl Zoltán. díszlettervező: Vuk Dautović. zene: Aleksandar Petrović. dramaturg: Milena Bogavac. rendező: Jelena Bogavac.

ritkán látok olyat színpadon - nem, nem vagyok színikritikus, csak színházjáró néző és blogger vagyok -, ami ennyire egyben tud lenni. a zene. akár itthon is órákig elhallgatnám. a díszlet. lenyűgöző, ahogyan a jelmezek is. a darab végre érthető, és a rendező: nos, ha lenne legjobb rendező díj a thealteren, én már a tegnap esti előadás alatt odaadtam volna jelena bogavacnak.

megjegyeztem a nevét.



óriási kegyelem, hogy a társulat meg ő, hogy ő meg a társulat együtt dolgozhattak. jelena bogovac kívánni sem tudott volna magának jobbat - és urbán andrás mellett ráfért a kosztolányi dezső színházra az egyáltalán nem lágyabb női vonal.

és akkor most újra olyat teszek, amit nem szoktam, változtatás nélkül idemásolom, amit tegnap az előadás alatt a füzetbe lejegyeztem a többnyire sötétben. indulatszavak is vannak benne, tessék vigyázni. az ajtók záródnak.

az antigoné, az nem valakinek a felesége, kisfiam. az egy drámai hős. nő. ő.

kurva jó a zene évekig el tudnám hallgatni. ez AZ. most legszívesebben felmennék a színpadra, és megcsókolnám mindkét gitáros homlokát.

(miközben a színészek a színpadon, addig én is egy rezgő üzemmódra állított telefon brummogását hallgatom. mérnemkapcsoljákki?)

az elején harmincig számolnak. harminc késszúrással ölte meg? dehogy, ez nem egy felderítetlen bűntény. harminc oldalas a dráma? hát, kb. harminc fejezet? á, nem.

hátul meg képek. zseniális utazás a multimédiás színház világába. pedig mennyire el lehet baszni azzal, hogy a színészek is, meg a háttérben is, és az ember kapkodja a tekintetét, mert fél, hogy lemarad. de itt nem marad le senki semmiről. ami a háttérben folyik - olykor az ablakon az esőcseppek - azok szépen kiegészítik, aláhúzzák, ami a színpadon történik. női finomság.

hátul, a hátsó vásznon folyik a vetített eső. csodálatos látvány. aláállnék.



de a kampókra akasztott hulláknak nem. igazából nem riasztóak ezek a felfújt nejlonbabák, hanem inkább szembesítenek azzal, hogy egyszer mind bevégezzük. még ha nem is kötél általi halállal. a mennyezetről lógó kampók nem is hagyományos kampók, inkább arányosan felnagyított horgok. színes horgok.

tessék, csak tessék, ha bárkinek lenne kedve felkötni magát, csak tessék. de mért jutnak ilyenek az eszembe? hiszen a piszkos munkát majd elvégzi kreón. rábízhatjuk nyugodtan.
szóval a látvány csodálatos. ezen a fesztiválon most először sajnálom, hogy nincs ezerszer jobb gépem. amivel minden egyes pillanatát. de aztán élesen.

ó, igen.



tudom, sokan felhördülnek majd ezért, hogy színt vallok, de nem különösebben kedveltem a görög drámákat. talán azért, mert a gimnáziumi magyar tanárom, aki különösen utált, szerette. ostoba útra léptem, tudom, de kamaszként az embert az érzelmei viszik. szóval a göröket annyira nem. pedig itt a thealteren láttam több görög dráma-feldolgozást, de valahogy nem tudott közel jönni a szívemhez. pedig jó a felfogásom, a nehéz szövegeket is értem.

és most azt is ide kell írnom, hogy ez a darab az elmúlt évek legnagyobb flash-e számomra. pont egy görög.

még a kisinyovi rózsán is túl tesz. (bár lehet, ezt a mondatot holnap át kell értékeljem, majd meglátjuk)

a kosztolányi dezső színház társulatától mindig többet kap az ember, mint amit vár. persze, én elfogult vagyok, de azért nem adtam könnyen magam nekik. és tudok reálisan godnolkodni.

milyen fura, hogy visszaköszön az akkori meg a mai világ. a zsarnokoknak mindig kellenek talpnyalók - és jé, mindig vannak is.

és mennyi finom humor is van benne: "ez egy gyönyörű ének hatalmas szeretettel az emberiség iránt"  - éneklik. vajon csak én érzem, hogy a drága emberiség egy rakás szar. körbenézek. nem tudom eldönteni.

ááá és már megint a látvány. elöl színes fények és jelmezek, hátul meg a falon gomolygó, fekete-fehér felhők.

aztán kapunk még egy sallert, ha az előző ütés nem talált volna be. "ez az ének arra tanít, hogy a mi problémáink eltörpülnek antigonéé mellett. születése óta átkozott." na, nyilván ezt nem szophoklész írta, de hát ha belegondolunk, tényleg nagyon igaz ez a mondat.



"az ellenségből sosem lesz barát, gyűlölni nem születtem én, szeretni csak"

ó pedig mennyi utálat van a Földön. finnyogás, intrika, kavarás, irigység, bosszú. fúj. tényleg, mit keresünk még itt?

a darabban a fotnosnak tartott mondatokat a színészek újra és újra elismétlik, de ezt mégsem érzem erőszaknak, nem érzem úgy, hogy kalapáccsal akarják beleverni a fejembe, hogy nekik ez most fontos, jól jegyezzem meg.



és már megint ott a zsarnokság, az örök téma, ha elfelejtenénk, akkor is eszünkbe juttatja kis jelenünk jelentéktelen diktátorait - akik most nem hiszik ugyan jelentéktelennek magukat, de a történelem, a mi barátunk majd jól bebizonyítja, hogy azok. de ettől nekik persze nem leesz rosszabb, és nekünk sem lesz jobb, de azért némi elégtétellel hátha szolgál egyeseknek ez a godnolat.






"legnagyobb kincsünk a bölcs megfontolás". na erről is órákat lehetne. ha nem heteket.
de most nincs idő, most az antigoné van.



bosszú, zsarnokság, kegyetlenség, tisztaság, erkölcs, önfeláldozás, gonoszság, harag, félelem, áldozat, elnyomás, talpnyalók, düh, árulás, hazugság, cselszövés, manipuláció, kárörvendés, igazság, hit, balsors, gyász, kötelék, kegyelet, kegyelem, megbocsátás, düh, átok, gyilkosság, fájdalom, gyengeség, öngyilkosság, kemélység, kevélység, hűség, halál, nász, büntetés, sírás, jajgatás, szenvedés, kárhozat, vezeklés, őrület, bölcsesség, ártatlanság, sírás, engesztelhetetlenség, ragaszkodás, szeretet, keserűség, jaj mindenkinek.

"és jaj a világnak, amelyben az uralkodók a szponzoroknak tartoznak számadással."

"jaj a szabadságnak"

"jaj a kötelező háziolvasmány antigonénak, és jaj azoknak akik kivonatos formában olvassák az interneten"

"jaj, hogy a te istenedet leváltották, róluk ma rajzfilmek készülnek"

jaj az emberiségnek.
jaj szophoklésznak.
jaj, jaj, jaj.



nyemcsok.eva@gmail.com


a lap tetejére
 

2021 THEALTER

Impresszum    Oldaltérkép    Adatvédelmi elveink   Bejelentkezés   Regisztráció