voksoltunk a tünet együttessel

12:31

Tünet Együttes (Budapest): Apropó – két darab egy este - Nem emlékszem, hogy így neveltek volna


fotók: révész róbert


ez egy nagyon jó, nagyon tanulságos előadás.

a színpadon életünk hétéves periódusait jelölik a számok 7-től 77-ig. (titokban remélem, hogy van még tovább is, csak nem fért).

a négy színész odaáll egy-egy szám mögé, és elmond egy mondatot, megoszt egy gondolatot - olyat, amelyek abban a korban nagy valószínűséggel bennünket is foglalkoztattak. aztán már felvételről jön a hangjuk, ők pedig már nem beszélnek - csak táncolnak.

ez a darab az életünkkel szembesít. azzal, amit tettünk, és mindazzal, amit csinálhattunk volna, de nem tettük, mert nem voltunk bátrak, mert anyukánk másképp tanított, mert a barátaink nem támogattak - vagy egészen egyszerűen, mert annyira belesüllyedtünk a hétköznapokba, hogy eszünkbe sem jutott, hogy másképp is élhetnénk.

azt hiszem, a világtörténelemben egyedül edith piaf nem bánt semmit, ő is csak azért, mert megírták neki azt a dalt.

hogy jól éltünk, azt a végén pl. onnan is tudhatjuk, hogy visszatekintve kevés döntésünk, tettünk és nem cselekedésünk ad megbánásra okot.
aki a felénél van, még sokat javíthat ezen a statisztikán.



a barátaimmal beszélgetéssel eltöltött hosszas órák beszélgetései
na még egyszer ezt a mondatot
a barátaimmal hosszasan beszélgettünk többször is erről. hogy élsz, ahogy a szüleid vagy épp ellenkezőleg:  a szüleid élete egyfajta figyelmeztető kardként függ a fejed felett, hogy hogyan NE csináld? így is, úgy is lehet.
és közben persze nem emlékszel, hogy úgy neveltek volna - de ez nem feltétlenül rossz. mert lehet, nem is neveltek.

egy év, egy-egy mondat
{28} vajon ez az aranyér?
{7} nem szeretem a tornasort
{14} idén én lettem a legmagasabb az osztályban, talán következő nyáron fogok még nőni
{35} mire jó a pornó?
{7} apukám cukrász, de én nem szeretem az édességet
{42} még midnig nem tudok nyakkendőt kötni
{63} afrotánc közben szeretnék meghalni
{49} minden évben nudistastrandon nyaralok




{56} most már késő
{35} az apámnak ebben a korban már gyerekei voltak
{28} öngyilkos leszek
{14} félek az első csóktól, azt mondták, próbáljam egy szekrénnyel
{56} újra van egy jó csapat
{42} megbarátkoztam a nylon harisnyával
{70} átadta egy kislány a helyét a buszon
{49} sajnálom, hogy nem voltam bátrabb



{77} szeretnék végre boldog lenni
{7} az én anyukám a legjobb anya a világon
{35} már nem emlékszem, milyen az eredeti hajszínem
{70} benne vagyok a wikipédiában
{35} ki vagyok?

aztán jönnek a fogadalmak, hogy mit fognak másképp tenni, mit tesznek, amit még nem. aztán jönnek a sajnálomok - elvégre az ember annyi minden miatt sajnálkozhat.

és mindegyik mondat jó, de vannak nagyon jó mondatok, amik engem nagyon megérintettek.

ezen kuncogtam: nem akarok szemránckrémet használni. szeretem a szarkalábakat.

az elszomorított:
nézem a nőket az utcán. neki még lehet gyereke, nekem már nem.

aztán váltás: indul a voks.
a székeken mindenkinek van egy szavazógépe. igennel és nemmel lehet szavazni.
csak néhány kérdés a voksok számával a sok közül:

mennyire tölt el jó érzéssel, ha egy cipő fel van akasztva közterületen, szokatlan helyen? igen: 76%

gyerekkorodban felmerült benned, hogy a szüleid örökbe fogadtak?
igen: 47%

ciki a hajad?
nem 71%

jól csókolsz?
igen: 97%

loptál már életedben?
igen: 73%

különleges vagy?
igen: 74%

szégyellted valaha a szüleidet?
igen: 69%

most szerelmes vagy?
igen 53%

szereted a munkád?
igen-nem: 50-50%

lesz még fénykorod az életedben?
igen 97%

lesz az életedben háború Magyarországon?
igen: 48%

sokáig fogsz élni?
igen 74%

meg fogsz egyszer halni?
nem 40%

akarod, hogy meghajoljunk?
igen 62%

nyemcsok éva eső