töredékek - józsef attila, én is szeretlek téged

21:58

1937. december 3. a rádióban műsorismertetés.




józsef attila és szerelmei: márta, edit, flóra, judit. a színpadon egy fiú meg egy lány, szinte még gyerekek.
az arcukból sugárzik a tisztaság. ártatlanok még, biztosan vannak világmegváltó terveik. aggódnak.
nehéz feladatot kapnak.
józsef attilából darabot előadni - nem könnyű. ők még is megtanulták a leckét, és nagyon jól felmondják.




"márta, nekem nincs pénzem, nekem véleményem van"

márta, judit, edit, flóra
judit, flóra, márta, edit
edit, márta, judit, flóra
flóra, edit, márta, judit

mint egy zsolozsma.






szegény attila, szó szerint te szegény. mennyivel jobban élhettél volna. mennyivel jobbak lehettek volna a nők hozzád, akiket szerettél. de mindig rosszul választottál. olyanokat, akik előbb-utóbb komiszak lettek hozzád, és pont azért, mert te magad is az voltál magadhoz.
hogyan szerethettek volna, ha te sem szeretted magadat?

elhisszük, hogy a húsz esztendő hatalom. nem csak azért, mert józsef attila írta, hanem mert mi is emlékszünk még arra az érzésre.

furcsa a szabad ötletek jegyzéke egy ilyen tiszta tekintetű fiú szájából. nem odaillő. biztosan nem is használ ilyen szavakat, nem mondja ki őket.

szomorú, hogy az ember életére mennyire rányomja a bélyegét az, hogy kik voltak a szülei. a rossz szülők gyerekei mind szüleiktől terheltek. évtizedekig cipelnek olyan terheket, amelyeket nem kellene, ha máshová születtek volna.



ön, kedves attila, a szüleitől terhelt. ha ma amerikában élne, senki nem furcsállná, hogy pszichológushoz jár - ott azt furcsállják, ha valaki nem jár oda. arrafelé ez a módi. a divat. ha ön ma amerikában élne, a time a címlapon hozná a fotóját, és  nyilván megválasztaná az év emberének.
persze, ha sikerülne elhitetni velük, hogy nem kommunista.

de ön, kedves attila, nem most él. bár ez mindegy, ma is boldogtalan lenne. ma is sóvárogna a szeretet után, amit nem tudna elfogadni.


utóirat: vasárnap ne jöjjön.
vasárnap lehet, hogy nem jönnek, de az utolsó órában eljönnek mind, akiket szerettünk, akár élők, akár halottak.

attila négy szerelme úgy suhan át a történeten, mintha mind a négy ugyan az a nő lenne - vagy legalábbis ugyan az a kudarc.

milyen esendők, milyen kicsik vagytok ott a színpadon, ti ketten, bárcsak az élet ne lenne hozzátok hasonlóan szívtelen!

(ADY-ák KIMI 13. (Debrecen) : Pogány Gábor Máté: Töredékek…)