medvecirkusz, világszám

22:40

éneklő medve
szaxofonozó medve
tekerőlantos medve
ütőgardonos medve
okoskodó szamár
inkább filozofálgató
1 db idomár
1 db cirkuszgazda, aki leginkább szeret lábat áztatni, aztán elmondja, hogy neki nincs más, csak ez, neki otthon lenni pokol, neki a cirkusz a családja



hát, a medvéknek nincs választásuk, hogy kit akarnak családjuknak, mármint a cirkusziaknak, beleszületnek a rabságba, a fogságba

de a mi történetünk medvéi csodálatos elmék, először megtanultak számolni: összeadni, kivonni, és aztán már el tudtak számolni magukkal.

mily emberi!
liberális kommunista
klerikális
náci
mily emberi!

nahát, a hólyagcirkusz ismeri azt a szót, hogy bodobács, sőt, mi több, használja is! milyen régen hallottam - illetve olvastam! (lázárervin)



felveszem és leveszem a zakómat
én is én is
egyszer ilyen vagyok egyszer olyan



megkérik a szamarat, ne bocsátkozzon ismétlésekbe, pedig a szamár okos, hiába hiszik azt a többiek, hogy csak egy akadékoskodó, okoskodó állat.

nekik is van szongjuk, több is, például ez hogy

egy fa se ért meg téged
erdő se folyó se semmi
fagy se sem jég se hó sem tél
te sem én senki


milyen szomorú! mégse sírok, mert a m edvék tiltakoznak: a cirkuszgazda medve akar lenni, de hát az nem lehet, maga nem medve, mondják neki, ő meg bizonygatja, hogy állatnak tartja magát emberként ,az állatok meg épp az ellenkezőjét, de mielőtt véres vitáig fajulna, megtudjuk, hogy ha meghalunk, a vágyainkat a földbe tapossák, és én lelki szemeimmel látom ezt, ahogy a megszámozott vágyaimat a sírásók a földbe tapossák, és ott lesz majd igazán ennek a vége, és akkor jön az öreg medve, aki kérem teljesen ki van szolgáltatva, és mindig az igazságot mondja, még akko ris, ha hazudik.
- a dédapámat a disznók tanították meg sírni. elénekeljem?

igen. persze.
a hólyagcirkusz egy egészen más világ, és most tényleg cirkuszban vagyunk.

a moralizáló csacsi (a medvéknek szamár) mindig ismétlésekbe bocsátkozik, és mi éppen ezért egy pillanat alatt megszeretjük.



és az előadásnak vége van.
nekem meg jutnak eszembe a szavak a zsina udvarán, éppen ebben a sorrendben, ahogyan ide most leírom, nagyon figyeljetek:


és akkor az éneklő mackók fölött elhúzott egy angyal.
nini mi ez?
ezek a medvék hangszeren játszanak?
és egész este ott ült a felhők szélén a régi zsinagóga fölött és bekukucskált az ablakon.
és amiko razelődaás véget ért, a taps elhalkult, és a nézők kimentek, és csend borult a színpadra meg a nézőtérre, és elmentek a medvék is, akkor aztán leereszkedett. belépett két rács között, megsímogatta a porond piros selymét, és végül a kis puttó felpróbálta az egyik levetett, ott hagyott mackójelmezt.
másnap, amikor a színészek összepakoltak, sehol sem találták a Tekerőlanton Játszó Medve jelmezét. így hát az egyik színésznő elővette a kockás füzetet, aminek a Kellékek szó volt az elejére írva, nagyot sóhajtott, elővett egy tollat és lapozott.
az egyik oldalon megtalálta a Tekerőlanton Játszó Medve jelmeze sort.
áthúzta az egészet, kicsit girbe-gurba vonalakkal, mert bosszús volt.
sosem tudták meg, mi lett vele.
de már megszokták, nem lepődtek meg.
nem úgy a kis puttó: az egyik felhő felé szállva elrepült mellette egy csacsijelmezes angyalka.

 

(Hólyagcirkusz Társulat : Kulterer)