závada dupla

22:49

závada pál azért vállalta el, mert hívták.
závada péter, ahogyan ő fogalmaz, azért, mert "szeretnék felmászni apukám hátán".
erre balog: az apa, mint létra



az estből kitűnik, a létra jól alakította ki a fokokat, a másik létra (egyelőre még kicsi) okos, tájékozott, egyaránt otthon van zenében és versben. akár még fel is nőhet, és minden értelemben NAGY létra lehet. de a nagy létra is igyekszik: a végén egy zenés produkcióval rukkol elő - a komolynak vélt závada pált, a megközelíthetetlen író meglepi a közönséget, miközben azt ismételgeti: two wifes - very nice.

pál most készülő regényéből olvas fel, nem tudni, melyikből - nem azért, mert elkeverte volna  a kézirat fedőborítóját, hanem mert még nincs neki címe. 40-50 évvel korábbi ügyek foglalkoztatták, ezért írja ezt a regényt, és azért olvassa itt, nekünk, a szegedi régi zsinagógában, mert vannak szegedi vonatkozásai is: gimnazistaként tótkomlósról (ahogyan szívesen emlegeti, t-ből) szegedre került, újszegeden lakott a petrozsényi utcában. ebben a történetben pont ebbe az utcába jön vissza, már gyermekes apaként, magnóval, tarisznyával, személygépkocsin.

mondja: "az amnézia kiterjedt jelentése is utasításra hajlott látszani" abban a kérdéses időben. 1991-ben járunk, tavaszi délután van. megtudjuk, szegeden volt százlábú híd, s azt is, hogy a most erzsébet liget néven emlegetett parkot egy báró tervezte és telepíttette katonáival az 1800-as évek végén. felolvasását fotókkal erősíti.

és ott vannak a szép régi dolgok:
veranda
sarokpad
gumikerekű lovaskocsi
földi
lóvásár
el is harapta szavát
szövetkezeti
téesz
latolgatott

aztán péter olvas fel verseiből, meg is szeretem hirtelen ezeket az írásokat, ahogyan a mellettem üldögélő révész robi is, gépét ölébe teszi, elményülten hallgatja:

"csészényi tea
halkan párologsz
felhő elszel
víz az úrnak jobbján
földre hullasz
mint a záporok"

közben a cinematic orchestra szól, apukája pedig büszkén mosolyog. jó apa, jó fiú. szerencsések.

és újra pál: részletek a janka estéiből, zenei részletekkel megspékelve. a darab az 1940-es években kezdődik, ötvenet ölel fel, szeretem az ilyen nagy ívű  történeteket, amelyek átugranak és élnek háborút, forradalmat, rendszerváltást, új időket. ez a magyar ünnep párdarabja, mind a kettőnek a főszereplője ugyan az a janka nevű nő, mondja pál.

s hogy írt e verseket, igen, kisdiákként próbált versbe tördelni szöveget, de "arról már nagyon rég leszoktam". nem baj, itt van a fia, a phia, akkezdetből, ő jól csinálja. a betűk jó helyre, továbbhulltak.

nem esik messze a betű a phiától, mondhatnánk, ha lenne humorunk. de mivel nincs, nem mondjuk.

péter nem angol, pedig egy némely versei az időjárásról szólnak.
péter nem meteorológus, pedig egy némely versei az időjárásról szólnak.
péter nem is természettudós, még ha egynémely versei a természetről szólnak is.

*

a történetben, vagy az estében a csavar: miközben kihirdetik, hogy a kulturális támogatás megvonása miatt ellehetetlenül többek között az éppen ezt a fesztivált szervező maszk is, a zsinagógában, pár nappal a magyar dráma napja után egy csomóan ülnek, mert kíváncsiak az író závada pálra, és a kb. húszas éveiben járó, verselő, akkezdet phiaiban éneklő fiára. több generáció ül abban az épületben, amit a maszk fenntartott, és élettel - mi több, színházzal - töltött meg hosszabb-rövidebb ideig minden tavasszal, nyáron és ősszel. (télen azért nem, mert az épület nem fűthető).

holnap este bezár a zsina -  de a színházat, a színház-szeretést nem lehet bezárni, tisztelt orwelli világot gyártani próbáló urak!
és mivel a harag rossz tanácsadó, amit most leírnék, magamban tartom, és emelem kalapom - a színházcsinálók és színházszeretők előtt.

nyemcsok éva eső
csakazértis színházblogger