aranymetszés, atlantiszbár

16:37

Horváth Mihály Gimnázium 11.D (Szentes): Arany-metszés, avagy a gyilkos asszony balladája
Horváth Mihály Gimnázium (Szentes): Atlantisz bár
 


révész róbert fotói
 


mindig óriási dolog, amikor az ember olyasvalamit lát, amiről tudja, hogy az valami nagyon jónak a kezdete. a tegnapi középiskolások előadásai között volt egy, egy igazi, egy igazán különleges, egy csodálatosan tiszta. de kezdjük az elején.

a horváth mihály gimnázium drámatagozatosai évről évre megfordulnak a thealteren. a nyári nagy fesztiválon a végzősök és már végzettek, az őszi és tavaszin pedig a fiatalabbak. aki követi előadásaikat, az tudja, hogy sokféle a merítés, egymástól teljesen elütő, eltérő előadások készülnek még ugyan azon osztályfőnök keze alatt is. a drámaisok együtt hozzák ltére a darabokat: a gyerekek véleménye épp úgy számít, mint az osztályfőnöki-rendezői koncepció.

a régi thealteristák közül sokan mondják azt, hogy az eddigi legjobb darab a 2010-es, Tolnai Ottónak ajánlott fesztiválon látott produkció volt, a vonaton - utcajátkéko tolnaiul. http://thealter.hu/magyar/2010/blog/148

évről évre, szinte minden kis és nagy fesztiválon felemlegetjük.

felejthetetlen.

a mostani u21 második napján a középiskolások mutatkozta be: három hmg-s és egy debreceni produkció. örömmel éltem át a középiskolás színjátszó találkozókra jellemző hangulatot és szerethető káoszt, a gyerekek izgalmát. persze, hogy a szülői-rokoni büszkeség is kézzelfoghatóan sugárzott a nézőtérről.

az aranymetszés arany jános kevéssé ismert balladája, az árva fiú alapján született, de ennél sokkal messzebb megy. a  családon belüli erőszak következményei nem maradnak balladai félhomályban (elnézést), az egyik legmegrendítőtt kép, amikor az asszonyverő, erőszakoló férfit
a föltön térdelő nők vádolják meg.





eszembe jut, hogy ez színház sajnos - sajnos abból a szempontból, hogy a családon belüli erőszak áldozataiért a legritkábban áll ki a szűk vagy tágabb közösség - és arról szó sincs, hogy nők emeljék fel a hangjukat - kivéve szervezett demonstrációkon.




egy előre elrendezett házasság kimenetele többnyire egyértelmű, az agresszív apa, aki férjet választ, az agresszív férj, aki veri és megerőszakolja feleségét, a halott gyermek - mindez egy helyen, egy kis térben, a színpadra felrakott székekről nézve rettenetesen nyomasztó. és ezt a feszítő érzést még a nagyon jól használt lepedők, gyolcsok fehérsége sem oldja egy pillanatig sem.




éppen ezért kellett jó pár perc, mire a szünet után lélekben sikerült átállni az atlantisz-bárra. ami nagyon szerethető, nagyon kedves, nagoyn üdítő darab sok humorral. az alaptörténet: egy kis település kocsmájának törzsvendégei - férfiak és nők egyaránt - elvágyódnak. mindenki máshová, a közös bennük az, hogy: el. az atlantisz bárba járók szerencsések, mert ott dolgozik amelie (akinek  egyébként persze csodálatos az élete), és jönnek mennek a vendégek, a csalódott férfitól kezdve - életemben három másodpercig voltam szerelmes, egy évig tartott, míg kihevertem - a nagyvárosban ünnepelt díváig. ott vannak a csalódott házasok: a férfi iszik, a nő boldogtalan, a lánáyt egyedülnevelő, túlféltő, egykor fiúnak akaró apa - kész társadalmi tükör.




imádnivaló a kocsmafilozófia a vörösről, mint színről, ami "nem csak egy szín, életrézés, maga a színbe öltözött lélek". ebben a darabban két nagyon szép jelenet van: a kocsmatöltelék férj és a közös boldogságukat viszsasíró feleség tánca, és a dizőz dala (az eredetei cseh tamás). a dizőz dala annyira szép, annyira kristálytiszta, annyira kedves, hogy elállt a lélegzetem. szerettem nagyon. (csak zárójelben jegyzem meg: remélem, majtus zongorázott, ha igen, akkor puszi ezúton is neki).