trojka: cleansed2015.05.24.
18:21
révész róbert fotói
Trojka Színházi Társulás (Budapest): Cleansed
a darab alapja a lepkegyájtő és a cleansed. a lepkegyűjtőt még az első magyar nyelvű kiadás alkalmával olvastam, kamaszként. emlékszem még most is arra az értetnelségre, amivel álltam a főszereplő megszállottsága előtt, még akkor is, ha a szerelem ilyenfajta (beteges) átélése nem volt ismeretlen számomra.
a trojka társulat - pontosabban társulás - tagjai ott vannak a színpadon. elhisszük, amit mondanak, hogy
"mindig szeretni foglak".
"soha nem hagylak el".
mindenki ezeker a mondatokra, érzésekre vágyik, erre a biztonságra, midnenki így akarja megléni a szerelmet, nemde? ott van a szerelmespár, fehérben. ahogy táncolank, ahogy egymáshoz érnek, az maga a szenvedély, maga a sezrelem, maga az elkötelezettség, maga a rajongás, maga az odaadás. minden mozdulatukat élvezem. még a kezükét is, amely a kést tartja.
ott van robin, aki meglehetősen béna csajozós dumával keresi élete párját. kíméletlen, nem ismer sem pardont, sem megalkuvást. ha rossz a
válasz, visszaveszi a bonbont és tovább lép. egym ásik lányhoz. volt már fiúd? nagyon szép a tested. hiszel istenben? megcsókolhatlak?
ha nem tetszenek neki a válaszok, az arca bezárkózik, harag és sértettség váltja a kedvesség maszkját. csodálatos nézni, ahogyan töredékmásodpercek alatt átvált.
aztán ott van a férfi, a lepkegyűjtő - ő megint csak máshogyan mutatja ki szerelmét. elrabol egy nőt, összeköti a kezét és a lábát, betömi egy piros szalaggal a száját - majd győzködi a tehetetlen nőt, hogy mindig szeretni fogja és gondoskodni fog róla.
mindenki az első pár szerelmét megélni vágyik, de van, akinek robiné vagy a lepkegyűjtőjé jut.
könnyű lenne azt mondani, hogy választhatunk, és a döntés a miénk, de a személyiségünkből adódóan az utunk részben előre megszabott.
próbálhatunk letérni róla, vágyhatunk a tiszta, odaadó szerelemre, próbálhatunk normális párkapcsolatot kialakítani - de ha a génjeink másra kódoltattak, ha más mintát hoztunk otthonról, akkor ettől a mintától nagyon nehéz eltérni. lehet, nem is lehet. ha visszagondolunk a szerelmeinkre, tudjuk citálni a áhítatos boldogság pillanatait, amikor azt hittük, hogy örökké tart, azokat a perceket, amikor szerettük volna megállítani az időt. emlékszünk a mocskos kis játszmákra, amikor azt hittük, mi jobbak vaguynk a másiknál, pedig ugyan olyan aljasul játszottunk, emlékezhetünk megcsalásokra és megcsalatásokra, arra, amikor önfeláldozónak godnoltuk magunkat, pedig csak balfékek voltunk és arra, amikor véget vetettünk egy-egy kapcsolatnak - vagy éppen nekünk mondtak búcsút.
egyfajta szeretés nem létezik.
minden szrelem más, minden szerelemben mások vagyunk. néha jobbak, néha rosszabbak, attól függően, mennyire intenzívek az érzelmeink, ki apartnerünk és milyenek az erőviszonyok.
szerencsések vagyunk, ha sikerül elkerülni az érzelmi zsarolókat, vagy nem esünk abba a hibába, hogy ezt a fegyvert rántsuk elő a másik megszerzése, megtartása érdekében használatos arzenálból, szerencsések vagyunk, ha őszinteséget kapunk, hűséget, hálást, támogatást, elismerést.
de a tökéletes szerelemre, a tökéletes kapcsolatra vágyás csupán illúzió, esendőségünkből adódóan csak törekedhetünk a valóban jóra, és átmenetileg képesek vagyunk azzá válni - egészen addig, míg ben nem üt valami - általában az élet -, ami félrerántja a kormányt, és már le is sodródtunk a tervezett útról.
a trojka előadása rávilágíthat arra, hogy mlyen szerencsések avguynk, ha szeretve vagyunk, ha törődnek velünk, ha az érzéseinket viszonozzák. rávilágíthat arra is azonban, ha rosszul, önző módon szeretünk, a másikat elnyomva, megnyomorítva, zsarolva, kihasználva.
rávilágíthat arra is, hogy társat találni korántsem könnyű,és nem megy egy fehér papírlapra kilistázott kívánságsor alapján, hogy legyen magas/alacsony, szőke/barna, kékszemű/barnaszemű, szeresse a zenét/a filmeket/a focit és így tovább.
megmutatta azt is, hogy a szerelemért minden nap küzdeni kell és tenni kell, a kapcsolatokban sem lehetünk lusták vagy elkényelmesedettek. és én remélem, hogy mindenki, aki hazament az előadásról, együtt tölthette az estét valakivel, aki fontos neki, hozzábújhatott, é s kimondhatta azt hangosan, őszintén, hogy szeretlek.
ui: robinnak üzenem, hogy volt már fiúm, van két gyerekem, ezért már nem annyira szép a testem, istenben már nem hiszek, és nem, még ezek után sem csókolhat meg - akkor sem, ha akarna.
köszönöm az előadást!
|