akár akárki

23:38

révész róbert fotói





Kaposvári Egyetem Művészeti Kar: Borbély Szilárd: Akár Akárki

apokalipszis most. csak ez jobb.
a hajléktalanok a banknegyedben húzzák meg magukat, az emberi élet értéktelen. aki meghal az utcán - mert lelövik, vagy hajléktalanként átalussza magát egy jobb világba -, azt kifosztják, szerveit eladják.
virágzik a szervkereskedelem.
mindennapos a leszámolás.
közben tolják az arcunkba a sales-et is: a halál, mint termék, jól felépített marketingstratégiával. hiszen az élet egyszer úgyis véget ér, akkor meg nem mindegy?

ez nem a lét elviselhetetlen könnyűsége, hanem a lét elviselhetetlen szörnyűsége.
joggal utálhatnák a kegyetlen világot, ha nem mi magunk tehetnénk arról, hogy olyan, amilyen.












nevethenénk is azon, ahogy mosolyogva, sőt, viccelődve zsebelik ki a hullákat a színpadon, csak hát nem vicces. nem vicces, mert ez megtörténik. lehet, hogy itt és most magyarországon még nem - de csak idő kérdése.

pesszimista vagyok? inkább aggódó. nem akarom, hogy a gyerekeim egy apokalipszis utáni világban éljenek. jobb, ha nem is élik túl.




becstelenek vagyunk. hazugok, agresszívak, egymást meg nem értők. nem az a baj, hogy nem hiszünk istenben, hanem az, ah már semmiben sem tudunk.

a  morál az az erkölcs, az álmoralitás,amire a darab építkezik, ennek az ellnetéte. nyilván.

de ha  az erkölcsnél maradunk, ott is pontosan kell fogalmazni, mert péládul van a hedonista erkölcs, aminek legfőbb feladata megmutatni az utat ahhoz, hogy létünk teljességét a gyönyörre való törekvésben találjuk meg.

de ehhez az előadásnak semmi köze.








az előadásnak ahhoz van köze, hogy minden bűn megmagyarázható, minden erkölcsi eltévelyedés megindokolható, és mindenre van önfelmentés, még ha bocsánat nem is.

nyolc történet, nyolc karakter - és mind a nyolc valamiért szomorú. szomorú az ál-hajléktalan, aki azért tagadja le a diplomáit, hogy munkát kapjon. és azért beszéli a szlenget, hogy befogadják a gettóban. nincs lebukásveszély: aki intelligens, az ritkán hibázik.

szomorú a megesett drogos lány története, aki inkább a halált választja, mert nem tud már így élni. persze, nem az aranylövés repíti át a túlvilágba. lehet, hoyg ez pech.

ott van a bankár, aki képes kiverni egy hajléktalanból a bankkártyáját és a pinkódját -vagyis az lenne, ha éppen nem jönne szembe vele az utcán éppen ekkor egy cicababa, akit csókkal köszönt, egészen addig, míg rá nem jön: nem profitál semmit abból, ha a lánnyal van.

hallunk megmagyarázott és kimagyarázott holokausztot, hajléktalanmonológot, prostisirámot - mind,m ind a perifériára szorult élet egy-egy megnyilvánulása.






alapvetően optimista szeretnék lenni, de az előadás után végig az zakatolt a fejemben, ahogy tekertem haza a nyirkos éjszakában, hogy az emberiség ténlyeg megérett a pusztulásra.

de előtte még kéne egy nagy dobás, például kidolgozni és sikerre vinni a halál-sales-t.