egy biciklizés margójára

16:51

a legjobbak azok az előadások, amik után úgy érek haza, hogy észre sem veszem.

tegnap a hűvös nyári estében nem emlékszem, hogy értem haza. a lábam tekert, robotüzemmódban, de az eszem egészen máshol járt. a gondolataim ott maradtak azon a színpadon, és egyre másra jutottak eszembe a meleg barátaim, és azok a melegek és leszbikusok, akiket ismerek és szeretek és tisztelek.

és az is eszembe jutott, hogy néhány hónapja a rádióban hallottam: készült egy felmérés, melyből kiderült, hogy a megkérdezett nők 90 százaléka azt mondta: ha tudná, hogy a gyermeke meleg lesz, inkább az abortuszt választaná.

tegyük fel, hogy valóban készült magyarországon ilyen felmérés. ne foglalkozzunk azzal, hogy ki volt a megbízó, hogy reprezentatív volt vagy nem, hogy a kérdések, amelyeket a nőknek feltettek, manipulatívak voltak-e.

akkor napokig ez járt a fejemben. próbáltam megfejteni a válaszadók indokait.

egy anya - minden anya - azt szeretné, hogy a gyermeke boldog legyen. hogy legyen jó párkapcsolata, szeresse azt, amit hivatásául választ, hogy egészséges legyen. ha valaki úgy döntene, hogy nem tartaná meg a bizonyítottan majdan meleggé cseperedő magzatot, arra csak egy indok lehet: mert nem akarja, hogy ebben a világban kelljen élnie titkolózva, megszégyenítve, kiközösítve, sokszor zaklatva, vegzálva. hogy megóvja őt mindattól, ami melegként, leszbikusként rá várna.

de történetesen én ezt a magyarázatot sem tartom elfogadhatónak. nincs meleg gyerekem, de anya vagyok. madöroftú. és értük bármire képes lennék.