thealter lúkbekk 2006

22:16

húsz . öt.
a huszadik thealter, az ötödik webnapló.
divatos szóval blog.

amikor öt éve balog józsi megkeresett, hogy írjak blogot a thealterről, nagyon furcsán nézhettem rá.
soha nem írtam blogot.
másokét sem olvasom.
mi az? hogyan kell?

aztán csak megszületett az első bejegyzés, a második, a sokadik.

négy évet már érdemes visszanézni.
amiket szerettem, azokra ma is emlékszem. szinte képről képre. ez egy szubjektív válogatás a 2006-os évből, egy kicsit önmagamat utólag kommentálva.  

a kezdésig maradok tisztelettel

nyemcsok éva eső webnapló klimpírozó.

hagyok nektek a szélből.

és akkor: a 2006-os év...

23:09

kedves, szerelmes-szakítós zene szól. koncerten vagyunk, edwinmartonnak öltözött snájdig fiatalember játszik jobbnál jobb muzsikákat egy szép gitáron.

szemből pedig így gitározik:

ám beékelődik egy űrhajós, aki önmagával teniszezik a légüres térben

meg van egy vokálos lány - gramofontölcsért tart a kezében, a cipője sarkára rögzített hangszedő fut a barázdák között. csak akkor énekel, ha a gramofont felkurblizod.

és van egy hittérítő, aki szemedbe mondja: ha az egész világ bolonddá válik, a bolondság elfogadható.

és aztán mérges lesz, és fejjel töri a diót, de a gramofonos lány mindent összesöpör.

és ott van a biciklis fiú, aki a kerékpárt tekerve működtet egy filmvetítőt.

és itt meg a priznic. zseniális volt. majd meghaltunk az u-pavilon eszméletlen hőségében, hát még azok, akik reflektorral megvilágítva, a falra felfüggesztve, paplan alatt játszottak nekünk. nagyon szerettem ezt az előadást is.

kacagó priznic

01:57

az ucsó előtti nap menüje: eső viharral, priznic nevetéssel megbolondítva, szívfacsargató lajkófélix féle hegedűmuzsikával megspékelve

befelé az u pavilonba balogék priznicet osztottak. jól jött, kint ugyan lehűlt a levegő (viharos szél vágta az arcunkba a port, még most is csikorog  a fogam alatt), eső is esett, viszont beszorult a meleg a pavilonba, a nézőtéren kánikula volt.

a priznic - szabó réka társulatának darabja - elképesztő volt. nevettünk és nevettünk, közben el is felejtettük: fényképezni is kellene.

itt jön tehát a priznic, karcsúbban, velősen.

kórházi szoba. szobatársak a belen pista(balról) és laci (jobbról)

neked midet vették ki?

nem tudom, aludtam.

és mit írtál alá?

hát a nevemet.

úristen, pista! téged kipakoltak! te ki vagy ürítve.

a lépedet összekötötték a szájszerveddel. megszorító intézkedések.

Ő Pista, aki kívül nem, de belülről már Tokióba utazik. Szervileg.

ő laci, akinek vagy egy ilyen rózsaszín felhőállapota,

amikor rájövön, milyen is  ő valójában. 

László megörökítéséhez ilyen vörös kamerát használnak.

mit csinálsz, pista? nem tudsz aludni?

gondolkodom, tehát vagyok.

tudod, ki mondta ezt? voltaire.

volt erre ideje.

te fázol?

nem, hárfázok.

a lajhár az egy agyféltekéjével 24 órából 20at alszik. azzal, hogy felakasztotta magát, minden vágya teljesült.

a kicsike lajhár meg kapaszkodik a drága jó édes anyjába és várja hogy fújja a viharszél.

pista most jól nézel ki.

kösz.

fogorvosnál voltál? és ki volt az orvosod? valt dizni? ezt elszúrtad, pista.

nem, nekem tetszik.

úgy nézel ki, mint dártvéder.

pista talál egy telefonnak látszó tárgyat, amiről kiderül, mégsem az. nagyon félelmetes lesz, ezeket a gyerekijesztgető pofákat, amiket vág, nektek is látni kell.

amikor eljön a pillanat, szakadni kezd az eső és megszűnik a globális felmelegedés. pista, te megmented a világot!

pista a kiválasztott, de elcseszi.

 azért mindketten túlélték.