didergő - horváth mihály gimnázium

13:47

a szentesi horváth mihály gimnázium végzős drámatagozatosai minden évben vendégei a thealternek. nem csak utcaszínházi előadással jönnek, tegnap mutatták be a kisszinházban a didergőt. szebeni zoltán, a darab rendezője azt mesélte: egy éve készült el a didergő, mesejátéknak indult, aztán valami más lett belőle: egyfajta kiáltvány a
mindenkori zsarnokság ellen. a didergő egymondatos összegzése: meghalt a király, éljen a király.

vigyázat! zsarnokok már az óvodában is
vannak!
"- óvóbácsi, a niki kibelezte a macimat.
- nem baj, majd megvarrom!
- de elvitte a hasát!"

és amikor a gyerekek mégis csak beveszik a
játékba a nem túlságosan kedvelt társukat,
mit mondanak neki? te leszel a király! mit
csinál a király? legyél nagyon gonosz, menj
a sarokba és fázzál!

ahol zsarnokság van, ott van
titkosrendőrség, ott van szervezkedés és
lázadás.



persze vannak peches forradalmárok, akik
szándékosan grimaszokat vágnak az utcán, de
nem veszi őket észre senki. és vannak még
pechesebb forradalmárok, akik bemennek a
megszokott kávéházukba és egy pohár levet
kérnek, mint rendszerint, de az ostoba
pincér ezt sem érti, hát hogy nem érti,
hogy a rendszerintben ott búvik a rendszer
szó, és ez a rendelés szinte azonos a
rendszer elleni félig bújtatott, félig
nyílt lázadással???

zsarnokságban a didergő király olyan, mint a nagy testvér, bár nem megy el a tévéműsorba, de azért mindenki tudja, hogy didergő szemét ráveti alattvalóira, pontosabban a FAGY (fiatal alkotók gyöngyszemei) költőverseny résztvevőire.
almási misi nagyszerű poémája a fázni kell, mert fázás nélkül nem lendül előre a világ kereke, patricia wilde pedig erotikusra veszi a figurát, amikor azt szavalja:
testemben kitenyészett / és jól kiterjedt szoba a bú / a mesebeli kályha tébolyult tűzhely.

a közönség dől a kacagástól, főleg, amikor farkas zsuzsanna megfejeli ezt saját remekművével: orromban a takony tiszta jég / testvéreim szája mindig kék.
a realisztikus ábrázolást inkább nem képzeljük el, de megtudjuk, hogy a király
sms-ben fogja értesíteni a versíró verseny győztesét.

aztán újabb színpadképváltás, a ferrrgeteges the girls a színpadon, a süss fel nap feldolgozását játsszák, szinte nekünk is kedvünk támad beszállni, ugrálni, énekelni, de beszágult talmácsi nikolett időjárás jelentő, aki büszkén elmondja: 5247 napja nem tévedett az időjárást illetően (a nézők gondolják, nyilván ezért van még a feje a nyakán), továbbra is hidegfront várható, reggel a király alattvaló ködre ébrednek, aztn ónos eső, havazás várható.

de ki akar fázni? hát persze, hogy vannak olyan rebellisek, akik nem akarnak fázni, ők a földalatti mozgalom, pontosabban segélykör titkos találkozóin kérhetnek segítséget, az NDK - Névtelen Didergők Köre - mindenkit befogad, akinek panasza van a fázás ellen, küzdenek a hideg ellen, de persze erről nem kell tudni a rendőrségnek, van, aki anyaként a gyerekeit félti a hidegtől, de megismerhetjük azt a népi bölcsességet is, hogy az ember alulról fázik fel...

...aztán bal szélen megszólal egy NDK-s: este nyolc után kezdek fázni már harminc éve, uramisten, ki ez, ki ez, hát a király...

és nem hiányzik a nép vastapsa, az ostoba frázisok, amelyekkel a zsarnokok mindig megpróbálják betömni az emberek agyában a kérdések és a tiszta gondolatok helyét: "a király az a személy, aki mindenkoron a legalkalmasabb országunk vezetésére" . az baj, hogy ezt ő is így hiszi...

a marosvásárhelyi dragomán györgy a fehér király című könyvében olvastam a monológot, ami a didergőben is elhangzott, és bár ilyet nem szoktam, csak jegyzetelni, szó szeirnt idemásolom, mert számomra ez volt az idei thealter és az eddigi összes hmg-s thealteres előadás számomra legmegindítóbb monológja. és bár a darabnak nem ez a vége, hanem az, hogy meghalt a király, éljen a király, ezt a posztot ezzel zárom, jobban beszél helyettem.

"Akkor már több mint fél éve apa nélkül voltunk, úgy volt pedig, hogy csak egy hétre utazik el, a tenger mellé ment, egy kutatóállomásra, nagyon sürgős ügyben, amikor elbúcsúzott tőlem, mondta, hogy mennyire sajnálja, hogy nem vihet magával, mert a tenger olyankor, késő ősszel igazán felejthetetlen látvány ... már elmúltam tízéves, de még mindig nem láttam a tengert, mindegy, majd bepótoljuk ezt is a többi bepótolni valóval, semmit se kell elkapkodni, lesz majd mindenre idő bőven, mert előttünk az élet, ez apa egyik kedvenc mondása volt, én sose nagyon értettem, hogy mit jelent, mikor aztán nem jött haza, sokszor gondolkoztam is rajta, és az a búcsú is sokszor eszembe jutott, az, amikor utoljára láttam, egy szürke furgonnal jöttek apáért a kollegái, pont akkor értem haza az iskolából, amikor indultak, ha nem maradt volna el az utolsó óránk, a természetismeret, nem is találkoztam volna velük, épp szálltak be a furgonba, mikor odaértem, nagyon siettek, apa kollegái nem is akarták engedni, hogy beszéljen velem, de apa keményen rájuk szólt, hogy ne csinálják ezt, nekik is van gyerekük, tudják, milyen ez, öt percen már nem múlik semmi, és akkor az egyik kollegája, egy szürke öltönyös, magas, fehér hajú férfi megvonta a vállát, és azt mondta, hogy nem bánja, öt percen itt már tényleg nem múlik semmi, na és akkor apa odajött hozzám, megállt előttem, de nem simogatott meg, nem is ölelt meg, hanem végig a zakóját fogta, két kézzel tartotta maga előtt, és úgy mondta el ezt a tenger-dolgot, hogy sürgősen szükség van rá abban a kutatóintézetben, egy hétig lesz ott, ha nagyon súlyos a helyzet, akkor egy kicsit tovább, addig, amíg rendbe nem szedi a dolgokat, és akkor mesélt még egy kicsit a tengerről, de aztán az a magas ősz hajú kollegája odajött hozzánk, és apa vállára tette a kezét, és mondta, hogy jöjjön, doktor úr, letelt az öt perc, most már menni kell, mert különben lekéssük a repülőt, apa akkor lehajolt, megpuszilta a homlokom, de megölelni nem ölelt meg, és mondta, hogy vigyázzak anyára, legyek jó fiú, mert most én leszek a férfi a házban, úgyhogy becsüljem meg magam, és én meg mondtam, hogy jól van, jó leszek, és ő meg magára vigyázzon, és a kollegája akkor rám nézett, és azt mondta, hogy ne aggódj, öcskös, majd mi vigyázunk a doktor úrra
 ... én meg felkaptam az iskolástáskámat, és megfordultam, és mentem a lépcsőház fele ... egy hétre rá csak egy levelet kaptunk tőle, azt írta, a helyzet sokkal súlyosabb, mint amire számítottak, részleteket sajnos állambiztonsági okokból nem írhat, de egy darabig még ott kell maradnia, ha minden jól megy, pár hét múlva talán kap egy-két nap szabadságot, de egyelőre minden pillanatban szükség van rá.  Azóta küldött még egypár levelet, úgy három-négy hetente, és mindegyikben írta, hogy már nemsokára hazajön, de aztán még karácsonyra se tudott eljönni"

szemendrey istván videója: