a rampai lecsó

03:13

volt egyszer egy falu
úgy hívták, rampa.
volt egy ember, aki ott született,
de nem volt neve egészen addig,
amíg onnan el nem származott.

amikor végre elszármazott onnan,
az lett a neve, hogy
rampai.

ez az ember nagyon jól tudott főzni,
tökfőzelék, hal, slambuc, amit csak akarsz,
de a legjobban az újrafelhasznált
(recicled) lecsót tudta főzni.

és főzött is egy hatalmas nagy kondérban
dankó lacival, aki nem dankófalváról származik,
mert akkor dankói vagy még inkább dankai lenne a leve.

és ezek az emberek elhozták a lecsót, ez is itt péel, ez a rampai:

és mi így ettük a lecsót, a szép fehér tányérból,
úri gyerök módjára:

és miután megettük a sok lecsót,
és az össze tányérokat tisztára töröltük,
 írtunk egy hálaadó songot rampainak és dankainak.
itt a song, bármilyen dallammal énekelhető,
főleg lecsófőzés közben:

a lecsóban az a jó
télen nyáron fogyasztható
igazából nyáron van idénye
mert az embernek ilyenkor
jobban van igénye
lecsóra

ami újrahasznosítható
de hogy mi a titok nem tudható
azt csak chef rampai tudja
holnap az extasisban benne lesz
mi a titka

(bocs, ma már nem írok több kínrímet.
de lehet, hogy mégis.)