a lüke fiú az elfekvőben (harmadik nap)

00:32

tudod, péntek este óta
olyan sokszor eszembe
jut az a lüke fiú az elfekvőben
olyan szerencséje volt hogy ő csak egyedül
állt az elfekvőben

én nem álltam egyedül az elfekvőben
ott volt a mamám meg sok másik néni
sok másik mama

és a mamám olyan törékeny volt mint egy
veréb
a csontja szinte kiszúrta a bőrét
ami kilátszott a hevenyészett kórházi
hálóing alól ami csak úgy lógott rajta
mert a nővérek szartak rá

és be kellett mennem a mamámhoz pedig nem
akartam
hogy elbúcsúzzak tőle

de én rettegtem hogy mit fogok látni

hisz csak egy kisgyerek voltam

nem úgy kellene gondolni a mamámra
ahogy ott láttam a zsúfolt elfekvőben

és aztán amikor még mindig gyerek voltam
elszakadat a bokaszalagom és bevittek a
kórházba

ez egy másik városban volt

 zsúfolt volt minden kórterem
és beraktak az öreg nénik közé
mindegyik valakinek a nagymamája volt
az egyik néni egész éjjel nyöszörgött és
kiabált
hogy jaj istenem meghalok
hogy jaj istenem meghalok

és tényleg
reggelre meg is halt

én meg végighallgattam
pedig csak egy gyerek voltam

mért kell a gyerekeknek
ilyet megélni