őrület, loopolva

09:13

21:00-22:45 Régi Zsinagóga:
Katona József Színház-Füge- Orlai Produkció-MASZK Egyesület:
Egy őrült naplója

 
révész róbert fotói



csaltunk. a thealteren az egy orült naplóját már csütörtök este megnézhettük.
de ezt titok.

a főpróba véresen komoly játék. ha minden jól megy, felér bármelyik késobbi előadással. és itt minden jól ment.

a thealter elmúlt tíz évében, amióta blogot írok, voltak nagyon jelentos és meghatározó monodrámák. pogány judit eloadása a csillag börtönben, a Pedig én jó anya voltam. vagy melkvi bea darabja. vagy harsányi attiláé, a rudolf hess tízparancsolata. ebbe a sorba nálam igen csak nehéz beállni.

a monodrámákkal fura a viszonoym, egyrészt mérhetetlen tiszteletet érzek azok iránt, akik meg tudnak tanulni másfél órányi szöveget - és nem felejtik el. másrészt a monodráma nagyon nehéz mufaj, és nem tudni, kinek jobban: a színésznek vagy a nézonek. másfél óráig egyedül fenn tartani a figyelmet a színpadon - nagyon nehéz. másfél óráig rendületlenül az eloadásba bevonva lenni, hogy egy szót sem mulasszunk el - fárasztó. ha a darab jó, erofeszítés nélkül megy, ha kevéssé, akkor nagy koncentrációt igényel a nézotol is.

az egy őrült naplójában zseniális megoldás ez a loopolos cucc. megtöbbszörözi a személyiséget, és visszeveri a fejben az őrületet. crazy echo.




szomorú látni, ahogy a szemünk elott esik szét valakinek a személyisége. kishivatalnokból spanyol király - nagy karrier, jah, valahogy az eloadás után mégsem vágynánk hasonlóra. szánalom, együttérzés - ezek az érzések kavarognak bennem, és a félelem, hogy ez bármelyikünkkel megtörténhet. akár velem is.

nem akarom, hogy a kis ördög beszéljen belolem, de valahogy teljességgel bizonyosan tudom a választ arra a kérdésre, hogy mi vagyunk orültek, vagy a világ orült meg körülöttünk.
ritka jó eloadás, a díszlettel, a helyben írt zenével együtt.