paralel - jogodban áll szeretni

19:26

22:00-22:59 Régi Zsinagóga:
Groundfloor Group (Románia):
Parallel





a paralel egy metróállomás barcelonában
ha a metrón utazom, nagyon szeretm hallani, ahogy bemondják paralel metróállomást. olyan katalánosan. utánozhatatlanaul.

a paralel egy nagyon jó darab. úgy jó, hogy nagyjból a tizedik percben ki akartam jönni.

a paralel - analógiák gyűjteménye. szexizmus, provokáció, és rendkívüli humor.

csak eyg példa. nem szabad melegekkel barátkozni, mert te is meleg leszel. akkor tehát ebből következhetik, hogy magas emberekkel sem lehet barátkozni, mert magas leszel.

nem bírom a színpadi meztelenséget, ennyi év után bevallhatom. zavar. le kell sütnöm a szemem. nem akarok odanézni. se meztelen férfit, se meztelen nőt nem szeretek látni a színpadon.

se meztelen melegeket, se meztelen leszbikusokat, se mezetelen heterókat. ebben sem vagyok kirekesztő.

rosszul vagyok, szinte fizikai fájdalmat érzek, ha egy félmeztelen lányt kell néznem, ahogy piszoárral a fején csúcszik-mászik.

de közben meg mgértem, mert kurvára megérdemeljük, hogy ezt csinálja velünk két fiatal színész.

mert olyan világban növünk fel, ahol nem tudjuk, hogy hogyan viszonyuljunk, szóljunk a melegekhez és leszbikusokhoz. hogy nem tudjuk, ciki-e, ha egy meleg jelenlétében valaki másról azt mondjuk, hogy hülye köcsög, vagy ha mégis kiszalad a száánkon, akkor gyorsan odanézünk, hogy megbántottuk-e. hogy a melegséget nem kezelhetjük természetesként, mert még mindig szégyellnivaló és elhalgatni való, és csodálattal adózunk azoknak, akik bátran felvállalják.

hányok. bátran felvállalják. mert ők mások.
igazából ők nem mások, ők valamilyenek. hozzájuk képest mi vagyunk mások.








egyszer hallottam a rádióban - attól a naptól nem hallgatok állami rádiót - egy felmérésről, ami szeirnt egy magyar felmérésből az derült ki, hogy válaszadó nők 90 százaléka azt mondta, hogy ha várandós lenne, nem szülné meg a gyerekét, ha előre tudná, hogy meleg lesz.

magyarázat persze nem volt hozzá, így lehet kattogni, hogy milyen anya mond ilyet.

egyáltalán, kiket és hány nőt kérdeztek meg? katolikusokat? leszbikusokat? kisebbségieket?

ötöt? kétezret?

máskülönben - attól eltkintve, hogy egy ilyen hírt így bedova manipulatív geciségnek gondolok - úgy vélem: megértem az anyák aggodalmát. csak mi nők, nem azért nem szeretnénk, hogy a gyerekünk meleg legyen, mert akkor nem tudnánk őt szeretni, vagy mert a jelen magyar körülmények között nem ajándékozhatna meg - még örökbefogadott - unokával (sem), hanem mert pontosan tudjuk, hogy az egész élete szenvedés, titkolózás, hazugság, vagy ha felvállalja, akkor megalázás, konfrontáció, gyalázkodás lenne.

éppen ezért tartom nagyon jónak, hogy ez a két lány megcsinláta ezt a darabot, és ki merték mondani azt a szót, hogy punci, nyalás, meleg, buzi, és hogy a darab utolsó része egyetlen szakadatlan imádság volt a meleg gyerekek szüleihez, anyákhoz és apákhoz, de a legütősebb mégis az utolsó mondat volt, ami még tíz év múlva is a fülembe cseng majd.

i live to love.


révész robi fotói