nemszép napok

13:35

18:30-20:00 Régi Zsinagóga:
Manna Produkció-Bethlen Téri Színház:
Peter Handke: Az aranjuezi szép napok





révész róbert fotói


ketten a kertben.
van egy kert.
van egy szép, a hosszúnál is hosszabb asztal.
van egy férfi és van egy  nő.
egy nyári nap.

csak egy szabály van.  "nincs akció." csak beszélgetnek.

mennyire másképp jár a női és férfi agy.

a nő saját szexualitásának történetéről beszél.

a férfi meg tökökről, illatos gyümölcsökről, méhekről. de mindezt olyan részletességgel, ahogy csak férfiak tudni beleszeretni valamibe és rajongani valamiért. ahogy csak férfiak tudnak láttatni.

a férfi rendben van, a nő nincs.

még jó, hogy az elején megállapodtak. mert a nő olyan részletességgel mesél el mindent, hogy az egy kezdődő kapcsolatot öt perc, egy már tartót kettő perc alatt tönkre tenne.

van egy érdekes része a szövegnek: bosszúból lefeküdni valakivel. de kin akarunk ilyenkor bosszút állni? a darabban szereplő nő szerint nem kin, hanem min. egy világrend ellen. az együttlét ez ellen a világrend ellen való, ezt ünneplik az együttlétel. "diadalt arattunk az összes létezés-akadály felett".

hahaha.

"ellentörténelmi nagy nap, a test ünnepe"

csak az a baj, hogy amiket anő mond, mind hazugság. hogy soha nem voltmég szerelmes. persze. eza nő összetört, meggyötört, csalódott, aki bármit megadna azért, ha valaki megsimogatná a z arcát vagy a haját. még akkor is, ha az a férfi csak színleli a szerelmet.
a vele szemben ülő férfi hol bekapcsolódik, hogy elkalandozik. jönnek gyermekkori emlékek, helikopter, aztán egyszer cask belekérdez. egy megelégedett férfit látunk, aki pontosan tudja a helyét, tudja magáról, hogy ki ő és mit akar.

a nőt nem.
 



"hol van a szerelem
hol van a másik
mikor talál meg
egyedülmaradásra vaygok kárhoztatva"
és tényleg. így igaz.

mert végül is, ahogy vártam, a nő végül felkínálja magát a férfinak. aki pedig feláll az asztal végéről és elmegy.

a  nő megszegte a megállapodást - haragudni nem lehet rá, csak inább szánakozni. hogy ennyire hiányzik neki a gyengédség és a szerelem. hogy jöhet a bármiáron, bárkivel, csak legyen.

amikor leoltják a fényeket, nem marad más, csak a visszautsítottság szégyenteljes érzete és a szívbe markoló fájdalmas magány.