mennyé a böribe

13:47

most biztos lesz, akit meg fogok bántani.
nem szándékom.

de szerintem azon vihogni, hogy megyünk a böribe, hát az nem oké.

a csillag börtön egy egészen más világ. az is csak sejtheti, aki sokat jár be.

én tíz éve írom a thealter blogot, a thealterrel tízszer jártam már bent. ezen kívül még tévés koromban forgattam a dankó pista fesztiválon - a kaptár band játszott akkor éppen az udvar forró katlanában -, forgattam véradást és forgattam übükirályy,t amit a börtön színi társulata adott elo. elképesztoen jó volt, nem mellesleg.

tartottam pár évvel ezelott egy rendhagyó irodalom órát is azoknak a fogvatartottaknak, akik gimnáziumi tanulmányaikat végezték akkor. radnóti volt a téma.

lehet, hogy voltam még egyszer-kétszer, de azok most nem jutnak eszembe.

ja, de. írtam egyszer egy cikket bene lászló rablógyilkosról, aki akkor épp rózsa sándort kutatta. vele a börtönben találkoztam természetesen.

szóval legalább eg y tucatszor voltam már a csillagban, ami nekem valahogy nem tud böri lenni. még mielőtt valaki felróná: erre nem vagyok büszke, nem vagyok nembüszke, ez tény. a munkámmal jár.

a csillagban tartott thealter eloadások mindig meggyőznek arról, hogy az emberek idióták.
például: miért nem feltételezi a kedves nézo, hogy oka van, ha azt írják ki a szervezok, hogy találkozó fél 4-kor? vagyis fél órával az eloadás elott. mégis, mit gondolnak? csak úgy besétálunk a böribe, oszt jóvan? vagy mit? aztán van, aki nem hoz személyit. pedig az is oda van írva. mért nem hoz? elfelejti? elfelejtette. utána meg hisztizik, hogy o be akar jönni.

nem tudom, mit éreznek a kedves nézok, amikor elszánják magukat, hogy bejönnek a böribe megnézni egy eloadást. izgatottságot? kicsi félelemmel vegytett kíváncsiságot? hogy buli lesz? hogy klassz lesz?

a csillag kurvára nem buli.

a csillag egy szigorú fegyház, ahol zömében életellenes buncselekményt elkövetok ülnek, pl. gyilkosok is, és vannak, akik életük végéig.

a csillag az egy szigorú rend szerint muködo fegyintézet, amiben mi - a thealternek és a börtönvezetésnek köszönhetoen - minden évben vendégek lehetünk. és ezért nagyon hálásnak kell lennünk. mert valljuk be, azért elég nagy bátorság és jófejség kell hozzá, hogy a börtönt minden évben megnyissák az izgalomra vágyó színházszereto közönségnek.

alapveto viselkedési szabályok itt is érvényben vannak.

például hogy végig hallgatjuk, amit a vendéglátónk - jelen esetebn a börton sajtója - mond nekünk. mert fotnos dolgokat mond. mert nem egy játszótérre megyünk le focizni, vagy wellness fitneszbe szaunázni. hanem egy kibaszott börtönbe, eloadást nézni.

fontos szabály az is, hogy köszönünk az oröknek. nem ugatunk be nekik. ha kérnek valamit, nem vágunk pofákat, hanem megcsináljuk.

biztosan nagyon klassz lehet húsz civilt - köztük évente változó számú bunkót - beléptetni a börtönbe úgy, hogy közben be kell tartatni az okoskodó tahókkal is a biztonsági szabályokat, miközben a börtönor még csak el se küldheti a manóba azt, aki nem bír magával.

ha mondja az or a nevedet, belépsz az ajtón. nem három másikkal késobb, és nem is elobb. tudom, ezeket nagyon nehéz megérteni, de mégis.

biztosan azt is nehéz megérteni, hogy a szekrényben bent kell hagyni a pénzt, az iratokat, a mobilt, szúró-vágó eszközöket stb.

mé?
csak, bazmeg. csak.
merezaszabály.

azt is nehéz biztosan megérteni, hogy a börtönben nem kóricálgatunk el, hanem együtt megyünk, és hogy zsilipelve engednek át bennünke.

azérbazmeg, mercsak.

ahogy átmegyünk az udvaron a börtönszárnyba, ahol csillag alakban alakították ki a folyosókat, és megyünk felfelé a lépcson  a nemtom hagyadik szintig, orök mellett haladunk el. nahát, gyerekek, mit csinálunk ilyenkor? hát, köszönünk. akkor is, ha anyukád nem tanította meg. mert hát ugye színházba jöttél, akkor az azt jelenti, hogy kulturált vagy, vagy mi.

ha véletlenül a börtönor nem köszön vissza, mert éppen azzal van elfoglalva, hogy te biztonságban legyél, akkor nem morogsz. befogod a szád és lépegetsz szpen fel a lépcson a kis láboddal.

aztán mikor felértél a színházteremig - nevezzük így -, akkor sem mutatod, hogy szétvet az izgalom, mert hát tényleg milyen izgi a fogvatartottakat látni. mert találkozásnak nem nevezheto: ok már bent ülnek a hátsó padsorokban, mire a csodálatos, színházszereto, kultúrára vágyó civilek megérkeznek.

nekünk, civil nézoknek általában az elso három sor van fenntartva.

aki az elsok kzött lép be a terembe, oda ül, ahová akar, a többiek meg oda, ahová tudnak.
kuss van, nincs vita.

ha úgy gondolod, bámulhatod a fogva tartottakat. mert így hívjuk oket, nem raboknak. de nem szólhatsz hozzájuk, ahogy ok sem hozzád.

amikor elkezdodik az eloadás, érezheted magad úgy, mint egy rendes, börtönön kívüli színházban - annyi a különbség, hogy itt sokszor a tarkódon érzed a mögötted ülok tekintetét. ha akarsz, akár borzonghatsz is.

amikor vége van az eloadásnak, lehet tapsolni. ekkor még nem állhatsz fel, mert hát a börtön olyan hely, ahol szeretik megköszönni azt, amit kívülrol kapnak. nevezetesen minden évben kap a thealter ajándékot azért, mert behozta a börtönbe az eloadást. és igen, a fellépett társulat is kap ajándékot. a fogvatartottak munkáit. idén festményt és grafikát.

nahát, ezt udvariasan kivárod, akár mennyire meleg is van a színházteremben.

aztán ismét együtt, zsilipelve elkezdesz kifelé vonulni.

aki még nem tudná, ha valahonnan távozunk, akkor azt kell mondani, hogy viszont látásra.
amikor a végén át kell menni a detektoros kapunk, akkor át kell menni. itt ez van. be is, ki is.
ha a börtönben dolgozó jön, érdemes magad elé engedni, ha kérik, mert neki biztosan dolga van. neked meg ma már csak annyi, hogy kilépve felhívjad a cuki barátaidat, akiknek elmondhatod, hogy vótál a böribe, azt denagyon izgi volt.

ezt a blogposztot az elmúlt tíz év tapasztalata íratta velem. biztosan lesz, aki magára ismer, az fogja fel egyfajta "hogyan viselkedjünk fegyházakaban és börtönökben látogatóként" oktató anyagnak.

köszi, puszi, én