nagy tévedés, hogy a taps a színésznek szól. meg a rendezőnek. a taps a nézőjé. 

a taps olyan régi, mint mi magunk vagyunk. már az óköri görögök is tapsoltak, hogy kifejezzék tetszésükett - igaz, nemtetszésük kifejezésére ők nem paradicsomot dobáltak, hanem követ. 

a tapsot már akirályok könyveiben is említi a biblia, nagyjából a 6. századból. 

de az első taps állítólag a római birodalomból szárzamik, ahol plautus arra kérte színdarabja végén az egyik színészét, hogy így köszönjön ela  közönségtől: visslát és tapsoljanak.

megtették.

a közönség állandó, csak a helyszínek, a színészek és a darabok változnak, de a közönség évezredek óta ott áll a nézőtéren és tapsol.