etikett

23:08

21:00-22:30 Régi Zsinagóga:
Stereo Akt (Budapest):
Etikett avagy A tökéletes ember


révész róbert fotói

a tökéletes ember nekem a látszatról szól.

na közben összeszorított foggal csinálunk úgy, mintha. minden energiánkat abba feketetjük, hogy megóvjuk az oly aprólékosan és gondosan felépített látszatot. látszatkirlyságunkat.
hogy velünk minden, de minden rendben van.

a látszatéletünket szigorú szabályok szeirnt éljük.

de ha este becsukódik mögöttünk az ajtó, az otthonunk, és senki nem lát bennünket, akkor ordítunk a gyerekkel, megütjük a feleségünket, szédtobáljuk a csipszes zacskót, belepisilunk a kádba és hangosan káromkodunk.

közben pedig túl sokat törődünk magunkkal. azt képzeljük, hogy az életünk egy film. pedig dehogy. nem film és ha az is lenne, senki nem nézné. mert unalmas. mert kisszerű. mert szánalmas. mert bár nem akarjuk, hibázunk, és szégyelljük, hgoy hibázunk. mert bár nem akarjuk, sokszor tévedünk, és szégyelljük ,hgoy nem vagyunk tévedhetetlenek.

aki ezt belátja, normális marad.

aki nem, szép lassan becsavarodik.

de Julia Jakubowska és Boross Martin bájos, szórakoztató darabja mégsem erről szól.
pontosabban erről is, és miközben a tökéletes embert próbálják 90 percben bemutatni, tükröt tartanak elénk, nézőnk elé. elmondják, hogy statisztikailag hány olyan anya van közöttünk, akivel nem beszél a fia. vag yolyan férfi, aki veri a feleségét. vagy nő, akit vernek. vagy olyan férfi vagy nő, aki izzad. és így tovább.

és valahol mindannyian magunkra ismerünk.

az előadás alatt végig fejhallgatót viselünk, azon kapjuk az instrukciókat.




hogy mit cisnáljunk és mit ne.

a színpad kettéosztja a közönséget, és míg az elején barátkoztunk kell, vannak pillanatok, amikor ellenségessé válunk: például amikor a jobb oldalon ülők kapnak süteményt, a bal oldalon ülők peidg nem. vagy amikor később a bal oldalon ülők kapnak sütit, és a jobb oldalon ülők irígykedve nézik, hogy van, aki kétszer vagy háromszor is vesz.

a narrátor játszik velünk.

összehoz és kirekeszt, és közben végig azt próbálja bebizonyítani, hogy nem vagyunk tökéletesek.

aki azt hitte, hogy az, és úgy ült be a nézőtérre, azt most rettent szarul érezheti magát.
aki meg nem hitte magát annak, az nagyon jól szórakozott, úgy mint én, aki egyébként julia jakubowska játékát lenyűgözőnek találtam.