0. nap - a várakozás napja

15:52

2008 július - thealter hava
ez a tizennyolcadik.

ha ott voltál, tudod, miről van szó, ha most jössz először,

majd csak tátod a szádat. 

jól figyelj.
itt nem kell közelebb húznod a széked a szakadék széléhez

- a szakadék ott tátong

közötted, meg a színpad között, kedves néző.

rajtatok áll, hogy épül-e rá híd egy-egy előadás alatt vagy sem.
itt nem csak a szemedet és a füledet kell  kinyitni, nem árt, ha képes vagy

a szívedet is kitárni.

kérdezhetnéd: mi ez a különleges, thealterhez fűződő szerelem, mi ez a gyengéd

elfogadás -  de a választ magam sem tudom.
remélem, mire véget ér a fesztivál, te is megérted.
megmerítkezni a fesztiválban, bandukolni egyik előadásról a másikra,

egészen késő éjszakáig, amikor már a szemedből kifolynak a képek,

a füledből kifolynak a hangok - maga az intimitás.

bele a közepébe

01:10

gyilkosok közt egy gyilkos anyja
utazás a tenger mélyén
thealter második nap

a thealter második napja nem volt olyan előadásdús, mint az első, legalábbis

számomra és számszerűleg.
pogány judit sokkoló darabja után (helyszín: csillag börtön) nehéz volt

magamhoz térni. mintha egy baltával vágtak volna fejbe – mondja a

darabról p. j. szerencsére csak átvitt értelemben, hogy miért, majd lásd

lentebb.
azóta ezerszer felmerül bennem a kérdés: vajon én jó anya voltam?

jó anyja vagyok ennek a drága kettőnek itt ni? 





a börtön kapujában mélyről jövő lélekzet- de jó, hogy én kint. 
irány a drága régi hungi. mennyire szeretem.




jó néhány évvel ezelőtt még bolog vagy megboldogult tévés koromban egyszer
bemehettünk a régi hungáriába-kassba forgatni. felmentünk az emeletre

- hatalmas tátongó lyukak a padlóban, láttuk magunk alatt az alsó szintet.

félelmetes volt. de a csodálatos tapéta, a termek, szobák kialakítása, a s

tukkók mind arról árulkodtak, egykor gyönyörű lehetett. milye jó, hogy

a thealter újra meg újra kaput nyit rajta. 




pogány judit/pedig én jó anya voltam




a thealter minden évben egy-egy produkciót visz a csillag börtön falai közé. a fegyintézet
színháztermében fogva tartottak és civilek együtt nézhetik meg az előadást. 
néhány évvel ezelőtt rendhagyó módon az übü királyt mutatta be a csillag társulata,
és az idei előadás is rendhagyó volt: pogány judit monodrámájában egy kettős
gyermekgyilkosságot elkövetett fiatalember anyját kelti életre.
a történet valódi, az 1960-as évek végén hatalmas port kavart, hogy egy budapesti
fiatalember megölt két gyermeket – egy kisfiút és egy kislányt.
kivégezték – ő volt az utolsó elítélt magyarországon, akin végre is hajtották az ítéletet.
tragikus sorsát az anya monológjából ismerhetjük meg – az anya tragikus sorsa
összefonódik a fiúéval.








a pogány judit által megformált asszony, aki annak idején vajda istvánnak mondta el a
történetét, amelyből végül könyv is született, arra keresi a választ: miért történt meg
mindez, miért lett a fia gyilkossá, ő mindent megtett-e e gyermekéért, vajon jó anya volt-
e?
furcsa paradoxon: pogány judit lenyűgöző, lélegzetelállítóan hiteles és szívet szorító
alakítását több olya fogva tartott is végig nézte, aki emberölésért tölti hosszú
büntetését.

a díszletet – zöld-fehér kredenc, pöttyös bögre, kék zománcos vájling, hokedli, kissámli –
mindannyian jól ismerjük. gyermekkorunkban számos hasonló lakásban fordultunk meg,
vagy magunk is ilyenben laktunk. 
a vidékről a fővárosba költözött, takarítással pénzt kereső, egyszerű asszony
tragédiája a szemünk előtt bontakozik ki. 
és hogy jó anya volt-e? arra a darabot követő beszélgetés közben az egyik
fogvatartott adta meg a választ: hát persze, hogy az volt, mindent megtett
a fiáért, ami tőle tellett. 














fogvatartott I: „megrázó élményű ez, egy édesanya mindig édesanya marad, a szeretett
fiának bármit meg tud bocsátani. sajnos a végén a tragédia bekövetkezett, megkapta a
halálbüntetést. és bár az édesapa gyűlölettel volt felé, az édesanyja mindig
megbocsátott. 

fogvatartott II.: mit adott szeretet terén az anya? Mit adott lelki téren? ez engem
jobban érintett mint másokat, nyolcvan százalékban rólam szól.

pogány judit: groteszk előadás, amelyben az asszony a lecsót a kezéről és az
asztalról is lenyalja. 

fogvatartott III.: sok minden problémát el lehetne rendezni azzal, ha önzetlenül
figyelnénk a másik ember véleményére. egy színésznek kellett órákig kiabálni a
színpadon ahhoz, hogy az emberek felfigyeljenek arra, ami ebben a házban
közhely, mármint az emberölésre. 

pogány judit: ez egy sikoltás számomra. a szöveg igaz, megtörtént eseményen
alapul, hihetetlenül súlyos társadalmi kritika, mert a fiú legelső bűncselekménye
után megállapították, hogy epilepsziás, mégis börtönbe zárták. (a fiú első
alkalommal az apja fejébe vágta a baltát, az anyját a hátán sebesítette meg.
mindketten túlélték.) az anyához a minta erdélyi nevelőanyám volt, aki félig-
meddig felnevelt, két elemit végzett. a díszletként használt szekrényt az
édesanyám és a nevelőanyám ruháit pakoltam tele. etának, a nevelőanyámnak az
alumíniumkanala ott van a fiókban. minden családban van valaki, aki önfeláldozó.
nem tudni, hogy ezzel árt vagy használ. szándéka szerint ez az asszony nagyon
jó anya, mélyreás a saját lelkében mert kétségei vannak önmagával szemben.
átélő típusú színész vagyok, az a jó, ha valaki megfullad és beledöglik
 ebbe a fájdalomba. 

fogvatartott IV.: a darab címe megadta a választ. ő jó anya. hát persze
hogy az. 
pogány judit: a fiam sikeres ember, 36 évesen producer. kutakodtam magamban,
 hogy mit csináltam rosszul. azért szeretnén, hogy ezt lássák, hogy fájjon. 

fogvatartott VI.: azon kellene elgondolkodnunk, mit érez a családunk, azok,
akik bíznak bennünk, akik hazavárnak. 





les sages focus bizarrium/ aquarium



jártál már a klauzál téri akváriumban?
egyszer csak érkezik egy furcsa szerkezet, egy csodálatosra épített, csodálatos színesre
festett hajó két emberrel a fedélzetén: a tengert keresik. meg is lelik ott, ahol éppen
állunk, a klauzál téren. a bizarrium kutatóhajó horgonyt vet, és izgalmas tengeri lények
után vízbe merül két utasa. halak, tengeri csikó, hatalmas polip, sellő – mind, mind feltűnnek a sok humorral fűszerezett történetben.
figyelem! ma és szombaton este tíztől újra meg lehet nézni őket, mindenki vigyen magával
még legalább négy embert a kaluzál térre – ezek közül kettő legalább gyerek legyen!














maradok tisztelettel, jobb szakát,


nyemcsok éva es 
nyemcsok.eva kukac gmail.com

holland cunami

01:03

space színház/ holland cunami

nagyra értékelném ha nagy türelmet tanúsítanának a hollandok iránt.





az iránt a 16 millió holland iránt, aki a budapesti keleti pályaudvarra érkezik, mert a holland mélyföldet elárasztja a víz, és az egész lakosságot evakuálják.

ez hát a holland cunami.

mindenkinek meg van a maga cunamija, amikor úgy érzi, evakuálnia kell magát, mert itt
már annyira betetőzött az élete, hogy mint egy árvíz, mindjárt mindent elmos, és ez az
áradat, meg az áradattól való félelem kisodorja az embert az országból.

persze, mindenki rájön előbb-utóbb, hogy utazzunk bár több ezer kilométert, magunkat
nem hagyhatjuk magunk mögött. a fájó felismerés mindenkinél eljön, és hogy félrenézünk,
vagy csomagolunk és haza!, vagy a fejünket a falba verjük...?
vérmérséklettől függő.

nem régen, mondhatni, tavaly voltam amszterdamban, itt vagyok amszterdamban:

és itt van amszterdam nélkülem, de én is ott vagyok, csak nem látszom,
mert én csináltam a képet:



nagyon szerettem volna amszterdamban élni
nagyon szeretnék ott élni
nagyon szeretném amszterdamot 
de amszterdam valahogy nem szeretne engem

hát így

és akkor jött ez a holland cunami a thealteren
és elgondolkodtam hogy mért akarok én annyira ott
talán mert amikor sétáltunk a múzeumnegyedben pontosan itt:

akkor láttam egy nőt, aki a bicikli elejére erősített kétkerekű kocsiban vitte a kislányát
és láttam rögtön utána magamat, ahogy a  a bicikli elejére erősített kétkerekű kocsiban viszem marcikát
és ezt a nőt sajnos nem tudtam lefényképezni mert helyett őt bámultam meg a kislányát, ahogy vitte a bicikli elejére erősített kétkerekű kocsiban

és itt van ez a holland cunami
amiben ez a holland férfi balaton dalokat (is) énekel:




és róla eszembe jutott, hogy amikor 1990ben kimentem hollandiába, a jegyemről kiderült, hgoy aachenig szól, de a barátnőm engem amszterdamban várt
hát leszállítottak a buszról aachenben, hiába a magyarázkodás, hogy áj dont nó aachen end áj dont nó háu tu get tu tilburg (a barátnőm ott lakott), a sofőr kirakott, először engem, aztán meg a kék bőröndömet
és elmentem a vasútállomásra a kis aprópénzemmel, de akkor a húsz órás buszozás miatti fáradtság meg a reménytelenség az elveszettség érzésével töltött el
és leültem a pályaudvaron a kék kis bőröndömre 
és elsírtam magam
és jaj nem is tudtam volna soha abbahagyni
ha nem jön oda egy kedves fiú
aki vett nekem vonatjegyet
felrakott a vonatra
és leírta a telefonszámát, ha nem találnám meg a barátnőmet

és megérkeztem tilburgba, megtaláltam talja potters házát
becsöngettem
és egy ugyan ilyen holland férfi nyitott ajtót
mint a darabban a gitáros fiú
így nézett ki ő is

még a szemüvege is ilyen volt
és mondtam, hogy talja potterst keresem
magyarországról jövök
és a férfi azt mondta, hogy nincs itthon
és becsukta az orrom előtt a ház ajtaját

de akkor már nem sírtam
ültem aház előtt bőröndömön hosszú órákon át
hallgattam a szomszédos templom harangját
és arra gondoltam hogy a hollandok 
bolondok

a hollandok viszont a holland cunamiban mást mondanak magukról
azt mondják, hogy a holland proli nép.


nem tudom, hogy van-e olyan, hogy proli nép,
ha van, és a holland az, akkor a magyar szervilis nép.

a holland cunami, ami gitár és ének és videófilm és vonatzörej
tatattata tatattata
meg egy vasutasnő
aki mindent könyvbe ír




nyilván ő körmölte be a 16 millió holland nevét is nagy, kemény fedeles könyvébe
a szép kezével így



néha pedig megpihent a keze



ő egy okos nő, egy határozott, katonás nő
ja nem katonás, vasutasos
és szemmel tartja a menetrendet, mert nem mindegy ám! dehogy!



szóval, a holland cunamiban
arról szó, hogy hollandiából egy hónap alatt 16 millió embert kell evakuálni
mert egy szökőár elönti hollandiát 
és egyedül magyarország hajlandó a holland menekültek befogadására

hát elég mókás lenne
özönlenének a hollandok a keletiből egy hónapon át
tizenhatmillió ember osztva harmincegy nappal

és egy hét elteltével már csak a hollandokat lehetne hallani budapesten
az ember azt hinné hogy eltévedt
belelépett egy transzporterbe és hirtelen amszterdamban van
és mondogatná a hollandoknak, hogy ik komme üit honhárájá (magyarországról jöttem)
azok meg néznének hülyén
de hát budapesten vagyunk te lökött

és a holland cunami anna petra és a szerelme története
akik a rendszerváltás előtt megismerik egymást aztán összeházasodnak
a lány igazán kedves pincér de igazából nem is 
és a nézőknek sajtot, bort, mogyokrókrémes kenyeret (nyami) szolgált fel az előadás alatt
és ásványvizet is természetesen
neki jó a humora és szép a mosolya csupa élet



de tud ám kissé morcos is lenni, így:




a fiú vagy férfi meg a gitáros akit már korábban láthattál

a holland cunami jelent nekem mást is
hogy elárasztották hollandiát a nem hollandok
aminek a hollandok eleinte bizonyára örültek
mert ők nyitottak és elfogadóak és toleránsak 
nagyon is
de egy idő után már biztosan feszengtek
nem érezték magukat annyira otthon
bárkivel megtörténhet ez

és milyen furcsa lenne nekik
ha nem nekik kellene megszokni a marokkóiakat
az afrikaiakat
a lengyeleket 
a magyarokat
az ukránokat
és a németeket

hanem őket magukat kellene megszoknia egy  másik népnek egy másik országban
micsoda különbség 
befogadónak vagy befogadottnak lenni

na erre igyunk!




ik komme üit honhárájá!!!!

nyemcsok éva eső amsterdam


amúgy erre kell amsterdamba menni:

rudolf hess tíz

01:41

aradi kamaraszínház / szegedi hetek csoportja: alina nelega: rudolf hess tízparancsolata


a holland cunami után , de  egyébként is nagyon nehéz rudolf hess tízparancsolatáról írni, nem is nagyon tudok még.
ha én oszthatnám a díjakat, harsányi attila kapná az egyiket
minimális díszlet között olyan megragadó erővel rángat bele a saját őrültségébe -a vagy rudolf hess őrültségébe, mert rudolf hessé válik - hogy úgy érezzük, végleg beleragadunk a teljesen szürreális és zavarodott elméjű világába





az alaptézis: isten egyenlő hitlerrel, pontosabban hitler egyenlő istennel, mert a führer megfogható, válaszol, ha szólítják, és aláírja a parancsot.
isten ellenben nem.





felmerült bennem, van némi hasonlóság a rudolf hess tízparancsolata és a jászai mari között - mindkettő egy ember sorsának a fonalát próbálja a néző kezébe asni, megismertetni a gondolatait, a gyötrelmeit, a kétségeit és a bizonyosságait. persze, nincs értelme a két darabot összehasonlítani, nem is szándékom, csak irigylem azokat, akik tollat ragadtak és megírták a jászai mari szövegét meg a rudolf hess szövegét - és ugyanakkor nem irígylem őket, mert jó szöveget csak akkor tud írni az ember, ha azonosulni tud (az csak zárójeles, hogy nagyon jól kell ismerni az írásunk tárgyát), és én rudolf hessel nem nagyon szeretnék 
azonosulni, mert a mindenkiben ott rejlő gonoszságról és őrületről jobb tudomást nem venni. ha egyszer beengedi ezeket az ember az ajtón, ott elkezdődik a vég.


harsányi attila, rudolf hess tízparancsolata - láttam, hallottam és ezáltal több lettem.

a képek úgyis magukért beszélnek.

klamm háborúja

01:21

az órán ma a Faustot vettük. 
klamm tanár úr gúnyolódott velünk.
"nem óhajtanának esetleg jegyzetelni?"

haragszik ránk, mert írtunk neki egy levelet. a hadüzenetet, így nevezte. 
ő azt mondta, hogy ez  sértés azok számára, akik a háborúban sebesülést szenvedtek.

a szüleink jártak az igazgató úrnál, hogy adjon nekünk másik tanárt. de klamm tanár
úr azt mndta, őt senki se kérdezi meg, hogy akar-e más diákokat. 
"úgy állok szemben a diákjaimmal, mintha soha nem hallottam volna róluk a tanáriban"
mármint pletykákat.
szerinte mi megvádoltuk.
szasának egyest adott.
pedig ő elment hozzá, és kérte, hogy kettest adjon neki, hogy érettségizhessen.
de klamm tanár úr a szemébe nevetett és becsapta az orra előtt az ajtót. 



"adok egy utolsó esélyt. hogy én a diákok előtt bocsánatot kérjek? ez vicc.

ha nem akarnak repülni ebből az iskolából érettségi nélkül,

kérjenek bocsánatot tőlem."

de mi nem akarunk bocsánatot kérni.
mert szasa, miután elment a tanár úrtól, felakasztotta magát. 

klamm tanár úr megfenyegetett bennünket. aztán megpróbált megvesztegetni,
hogy mindenkinek hármas ad. na jó, négyest. rendben, négyötödöt.
próbált jópofizni.
hízelgett. 

elmesélte, hogy a kollégái elhúzódnak tőle. a diákjai meg akarják szégyeníteni,
német irodalomból keresztkérdéseket tesznek fel neki. de ő mindegyikre
tudja a választ.

klamm tanár úr feljegyzéseket ír a diákjairól és a tanártársairól.
külön füzetet nyitott mindenkinek.
a füzeteket a pincéjében őrzi.
gyűlöli nógrádi tanárnőt, akinek szerinte az egyetlen hibája: nincs más vágya,
hogy a diákjai szeressék. 

klamm tanár úr az órán egyszer bekötött fejjel jelent meg.
azt mesélte, hogy elesett.
a fürdőszobában feküdt, folyt a vére, amivel aztán a vécécsészére írt.

három szó fért rá.
végül azt írta rá:
minden tanár gyilkos


klamm tanár úr szeirnt a tanárok nem nyerhetik meg a háborút a pattanásos
képű pubertáló barbár hordák ellen. a tanárok megöregszenek, a barbárok
pedig mindig folyamatos utánpótláshoz jutnak.

engem is sértegetett. 
azt mondta, zita, magának csorog a nyála, nagy a feneke. 
és azt is mondta, hogy aki nem érzi a pedagógiai éroszt, lője főbe magát.

aztán azt is mondta: azért iszik, persze, kizárólag pohárból, üvegből
soha sem, mert hát a túlélési kényszer ugyebár.

azt is mondta: bocsánat, hogy én vagyok az utolsó tanár, aki adni 
akar maguknak.

aztán főbe lőtte magát.

hát így történt.