hmg vonaton - utcajátékok tolnaiul

01:30

én nem akarok mindig szuperlatívuszokról beszélni, ha a hmgről van szó, mert azt
mondanák rám, hogy elfogult vagyok.
igen, elfogult vagyok mindig, ha fiatalok színházát látom, mert tudom, hogy ők a kezdet,
hogy ők még az elején vannak, és ilyenkor még látszik bennük a lehetőség.

a szentesi horváth mihály gimnázium drámatagozata idén a vonatont hozta - utcajátékok tolnaiul. a hétfői, második előadásukat ilyen ég fogadta:

eső is lett belőle, szemerkélő, de a drámaisok és a nézők kitartottak.

a vonat nagyon jó.

a vonatról sok mindent lehet mondani. mert nem csak az a történés, hogy a vonat megy,
valaki fent ül, más valaki lent neki integet, hogy a vonat elindul és egyszer majd
megérkezik egy másik városba, hanem történetek vannak a vonaton is, hogy például valaki
megkér valakit, hogy ha elalszik, az állomáson kocogtassa meg a térdét, ahol le akar szállni, és akkor az ember már nem csupán utas, hanem feladata van, egy térdet kell néznie, hogy
majd időben meg tudja kocogtatni, figyelnie kell legalább két órán át, el nem aludhat, mert
akkor nem teljesíti a kérelmet, és az olyan csapás, hogy a világ vélhetően visszafelé
kezdenek forogni. vagyis a föld.

de a vonat nem csak jó, rossz emlék is: vonatok vitték a foglyokat a gulagra, a zsidókat és
poltikai elítélteket auschwitzba, a katonákat a frontra - ha a vagonok beszélni tudnának,
sőt, mi több, a sínek, sok történetet elmondanának, amelyekből a szentesiek jó érzékkel
válogattak össze egy eklektikus utazást, és aki elsétál arrafelé a klauzál térre, amikor
játszanak, még ha jegyet nem is vált, mert az utcaszínház ingyenes, de beszáll melléjük a
kupéba, és csak utazik, utazik, utazik...

szemendrey istván videója: