az összes kerékpáros

10:05

a thealterezők bizony kerékpárral járnak. az önkéntesek így száguldanak egyik helyszínről a másikra, hogy pontosan odaérjenek. és a vendégek közül is sokan kétkeréken jönnek színházat nézni.

az előadások alatt, amikor kiürül a zsina udvara, a kerékpárok kicsit közelebb gurulnak egymáshoz.
sutyorognak, nevetgélnek, mint órán a rendetlen gyerekek.
hogy miről, azt senki sem tudja, csak ők.
de azt még az én kerékpárom, pannónia lisa sem árulja el nekem. 

én úgy képzelem, hogy egyszer kerépkározás közben majd megáll a szívem.
de attól én még gurulok továb, hajt a lendület.
hajamat fújja a szél, két kezem a kormányt markolja.
és akkor megáll az idő körülöttem és megfagy a levegő.
szobor lesz belőlem.

az emberek, akik arra járnak, majd csodálkozva néznek. nem fogják érteni. hisz nem volt benne az újságban, hogy itt szobrot avatnak! aztán mégis...

bárhol is történik ez meg, kerékpáros társaimtól kérem, hogy kővé dermedt kerékpáros szobromat a petőfi s. sgt. 89-es számú ház előtt állítsák fel, a bicikliúton. arccal a sajtóház felé. a kerekek a szegélytől 89 centiméterre legyenek beállítva. virág, gyertya elhelyezése megengedett.

hadd legyek én az összes kerékpáros szobra!

idén átgondoltam.
szeretnék az összes elengedett kezű kerékpáros szobra lenni. nem úgy, hogy anyukám engdi el a kezemet, hanem én biciklizek elengedett kézzel. ki tanítana meg erre?