gyerekességek, csillag börtön2010.07.22.
03:52

a thealter idei csillag börtönös előadása az aradi kamaraszínház darabja, raymond cousse: gyerekességek. ennyi kegyetlenség ilyen finom humorral párosítva.. hát mit mondjak. a csillagba jó darabot választani amúgy is nehéz. pár évvel ezelőtt lélegzetelállító és döbbbenetes volt a börtön színháztermében megnézni pogány judit monodrámáját. a pedig én jó anya voltam egy, a fia sírjához, a temetőbe készülő anya monológja, aki visszapergeti az időt egészen fia születéséig, és keresi a választ arra a kérdésre: mit rontott el, hiszen a fia gyilkolt, amiért ki is végezték. a darab után és alatt mélységes csend...

a gyerekességeket sokat nevetett a közönség. de azért a szívünk is sokszor összefacsarodott. mert a darab főhőse - talán 9-10 év körüli kisfiú lehet? - gyerek még és ártatlan. saját, és barátja, Marcel csínytevéseit meséli el, közösen átélt gyerekkori élményeiket. ez a két kisfiú szemtanúja vol tannak, hogy a mészáros megöli és feldarabolja a polgármestert és a feleségét és még valakit, és ez a kisfiú elmeséli prebubertáskori szexuális élményeit is: amikor Marcel és ő kilesik Marcel nővérét és a mészáros inasát a kulcslyukon át, és azt, amikor szexuális játékokat játszanak az iskolában elbújva a nagy fiúkkal, akiktől ezért cigarettát kapnak.
a kisfiú elképesztő kérdésbombával szórja meg a lelkészt, szeretné tudni, hogy mi a lélek. "amit nem látunk, ami felmegy az égbe, ha öregek leszünk és jól viselkedtünk. ez találós kérdés?" - kérdezi a kisfiú. "nem, ez a lélek!" - válaszolja a kérdésektől kifáradt pap, már az őrület szélén.




marcel végül meghal. de a kisfiú számára a halál sem nem elfogadható, sem nem megérthető. meglátogatja barátját, aki az ágyban fekszik, fehér virágok és mécsesek veszik körül. a kisfiú nem tud másra gondolni, csak arra: hogyan fekhet az ágyban cipőben a barátja, amikor azt nem szabad? a kiskamasz számára a veszteség még a temetés után sem válik valósággá: elmegy hozzájuk és becsönget, hogy marcelt játszani hívja. a gyermeki lélek ártatlanságának, finomságának és titokzatosságának útján lung lászló zsolt fájdalmasan humorosan viszi végig a nézőt, egészen az utolsó jelenetig, amikor is a barátja után vágyódó kisfiúra ráereszkedik az álombéli koporsó fedele.

|