fém, nem vas - hírnév

11:58

kellemesen induló darab. francia dal a napról. kezdek ellazulni: végre valami vidám. aztán a
végén két jó nagy pofonnal jövök ki.

mindenki híres akar lenni. érettségi, 4-5 év drámatagozat után mi jöhet? a nagy betűs élet. ami nem mindig azt hozza, amire vágyunk. sőt, van benne néha egy könyökkanyar, aminek gyomros lesz a vége.

sam arról álmodik, hogy világhírű filmes lesz.
lola arról álmodik, hogy világhírű színésznő lesz. egy szenvedélyes éjszaka után lola nem színésznő lesz, hanem terhes.

hogy hogyan döntenek a babáról, az kétesélyes - a színpadon mindkettőt láthatjuk. az egyik verzióban lola megszüli a babát, az anyja - aki nagyszerűen utal a mai celebkényszeres világban fiatalnak maradni akaró 40-es, 50-es nőkre hol szőke, hol rózsaszín hajjal, újabb és újabb plasztikai műtétekkel - tehát lola anyja azt mondja: nem abortálni kell, hanem szaporodni.

sam és lola 21 évesen szülők lesznek.

nehéz. főleg samnek.
"azért mert férj és apa vagyok, legyek szetereotíp?" nem, ne legyél. de mi más
lehetnél, ha te is úgy gondolod, hogy a gyerek mégis csak korán jött, hogy még
előtted állt az élet, hogy egészen másképp is történhetett volna, ha egy
fiatalkorban megkötött házasság és egy korán jött gyerek nem nyesegeti
le a szárnyaidat?
nehéz. főleg lolának.
lola tipikus anya. dolgozik, rohan haza, számlák, csekkek befizetve, utána még
sorban állás a zöldségesnél, és sam tipikus apa, mert amikor lola holtfáradtan
hazaér, csak annyit kérdez, kész van már a vacsora?
"csak kiborultam, hogy élünk, nem látod?"
rímekben beszélnek, frédi-béni módra, és akár vicces is lehetne, ha ezek a
jelenetek egy házasságból nem minden házasság jelenetei lennének - vagy
legalábbis a zöméé. lola elrohan, sam azt mondja: "édes, lépj le, mélyütés a lépre"

aztán jön a - no nem a lelépés, hanem a félrelépés lászló viktor (hívjon csak Luinak)
személyében. lola kéreti magát, hisz férjnél van
"én már nem szerethetek mást.
és keddenként? hetente egyszer?
nem marad el a rajtakapás: lola, te házasságot törsz!
lola visszatáncolna, nem akar luival elmenni, aki könyörög neki térden állva. lola reakciója:
de én nem hagyhatom itt a mosatlant!

aztán jön a B verzió.
mi lenne, ha stella meg sem születne?

hát akkor az lenne, hogy sam, aki már filmrendező, még mindig vágyik a meg nem született
kisbaba után, bánja, hiányzik neki.
lola magányosnak érzi magát, pszichológushoz jár.

"egyedül vagyok, sámuel nem figyel rám"
"mert a férfi önző"
lola kisbabát akar, de a pszichológus kifakad
"gyerek nem kell ott van a karrier színész vagy, sztár vagy"

később lola másért ordít
"nekem ne mezt ígérték, engem a hírnév vár, nem a mocsok, egy család az retkes, és ki
tisztítja meg? a nő. mi nők, a munkásosztály. az anya a föld négere, rabszolgaság, érted?

egy újabb jelenetben - ebben stella megszületett - sam és lola megtörten ül egymás mellett.
kiüresedett a házasságuk, már nincsenek érzelmeik. idegenek vagyunk. te mosol,vasalsz
főzöl, ülünk a tévé előtt, nem nézünk egymásra, mert nem érdekelsz, mert nem érdekellek.
stella nélkül talán híres lennék.

aztán a vége: stella. látta mindezt, hogy mi történik akkor, ha megszületik és mi akkor, ha
nem. és stella a megszületést választja.

a végkövetkeztetés szomorú: ha stella megszületik, lola és sam nem tud karrierjében
érvényesülni. ha stella nem születik meg, hiányozni fog örökre a férfit és nőt összekötő
kapocs, a gyermek a házasságukból.

tizennyolc évesen talán még többet nevettem volna az előadáson, ennyi éves fejjel
azonban képes voltam szomorúan felfogni a súlyát minden egyes szónak.

(révész róbert fotói)