Akit kevésbé szeretnek, soha sem tudja pontosan, miért is szeretik őt „kevésbé”. A világ igazságtalanságát okolja, vagy az emberek érzéketlenségét, holott valójában érzelmi intelligenciájának fejletlensége; önzése és beszűkültsége miatt kerüli őt mindenki. Mert bizony kerülik. Nem szívesen állnak vele szóba. Nem szeretve lenni pokoli kín. Tekintete összeszűkül, fogát összeszorítja, keze ökölbe szorul. Ilyenkor a legveszélyesebb. Ő, akit kevésbé szeretnek.
A társulat, amelynek a budapesti Műegyetem főépületében lévő Szkéné Színház ad otthont, 1998-ban alakult Pintér Béla vezetésével, aki saját darabjait állítja színpadra, továbbá színészként is részt vesz az előadásokban. Az elmúlt 10 év során 15 ősbemutatót tartottak a Szkénében, egyet pedig a Nemzeti Színházban. Az alkotók célja, hogy a társadalom és saját személyük kritikus-ironikus megfigyelései alapján kortárs színpadi műveket hozzanak létre. A valóság és az álom, az autentikus és a giccs elegyéből, valamint a magyar népi kultúra egyes elemeiből épül fel az a szürreális világ, mely általában előadásaikat jellemzi. Sikereiknek köszönhetően a társulatot ma az egyik legjelentősebb és leginvenciózusabb színházi alkotóműhelyként tartják számon.
»„Rendkívüli varázsának lényege abban rejlik, hogy minden darabjához a váratlanra való várakozással ülünk le. Az író tiszteleg most írótársa előtt: soha nem tudjuk, mi a csuda fog történni színpadán a következő pillanatban.” Fent idézett angol drámaíró David Hare szavai a színész, rendező, a színház megújítására törekvő írótársához szólnak: Pintérhez. Pontosítsunk Harold Pinter-hez, az angol abszurd dráma atyjához. Talán nincsenek véletlenek, amennyiben Hare szavai tökéletesen illenek egy magyar drámaíró-színész-rendezőre, aki szintén fejébe vette, hogy új színházat teremt. Történetesen Pintérnek hívják őt is. A Pintér Béla és Pinter Harold közötti negyven év semmit nem változtat a színi világhoz való meglepően hasonló hozzáállásukon. Ők az állandó keresők, céljuk a színházi nyelv újból és újbóli megújítása – a formaújítás. Egy apró, de fontos különbséget kell kiemelni: a magyar Pintér munkáját saját csapata viszi sikerre.(…) Pintér darabjait pontosan az a kettősség jellemzi, mely a színház legősibb sajátja. Egyfelől magukon viselik a megkérdőjelezhetetlen móricz zsigmondi „csak arról lehet írni, ami fáj, ami megsebzi az embert” igazságot. Komor, nehéz darabok ezek. Másfelől alapelemük az ironikus humor.« (Donáth Mirjam: A nyugalom megzavarására alkalmas – EXstasis, a THEALTER fesztivál lapja, 2005)
szereplők: Szamosi Zsófi, Szalontay Tünde, Enyedi Éva, Friedenthal
Zoltán, Thuróczy Szabolcs, Quitt László, Szakonyi Györk, Roszik Hella,
Pintér Béla
zene: Kerényi Róbert
jelmez: Benedek Mari
a jelmeztervező munkatársa: Kiss Júlia
tér: Tamás Gábor
bábu, maszk: Juristovszki Sosa
fény: Vida Zoltán
a rendező munkatársai: Hajdú Rozália, Pass Andrea
írta és rendezte: Pintér Béla
www.pbest.hu www.szkene.hu/szutyok
Az előadás a Nemzetközi Színházi Intézet Theater der Welt 2010 Mülheim an der Ruhr und Essen fesztiváljának keretében, a Theatre an der Ruhr und Schauspiel Essen szervezésében, a RUHR 2010 Európa Kulturális Fővárosa együttműködésével készült.

Támogatók: Fidelio Est, OKM, NKA, Szkéné Színház, Budapest Főváros A vendégjáték támogatója: Szeged MJV Önkormányzata
Kritikák: Ellenfény Revizor Színház Magyar Narancs ÉS
|