a fesztiválblogger kéretlen monológja

11:47

mindig van egy pillanat, amikor a fesztiválblogger agya hétköznapi üzemmódból átkapcsol fesztiválüzemmódra.

kegyelem, ha ez észrevétlenül történik, és kínszenvedés, ha a halk kattanás csak nem akar hallatszódni, ha az a kerék csak nem akar átállni.

ilyenkor kézzel kell átállítani, mint egy rozsdás váltót.

hogy mikor működik az automata, mikor a kézi üzemmód, nem kiszámítható.

a fáradtság fokozatai kellenek hozzá, a lélek röpködése, a szabadságfok, vagy csak egy mozdulat, amikor az ember félrefordítja a fejét, és a világ másik szeglete onnan már nem látszik többé.

alámerülni mindig jó.

alámerülni mindig csodálatosan megnyugtató érzés.

néha ehhez már napokkal a fesztivál kezdete előtt a zsinagóga környékén kell kóborolni, fényképezőgéppel vagy anélkül.

pénteken délután egyszerűen csak ültem a zsinagóga udvarán a padon.
már felvettem az összes jegyemet, a fiam éppen egy dj programon rakott össze újabb zenét a sportpálya szélén álló egyik padon.

csend volt, lehetett hallani a sárga levelek földet érését.

a fák lombjain keresztül átszűrődött a fény. sőt. egyenesen szitált.

az orrom megtelt a száradó levelek összetéveszthetetlen illatával - szegeden csak a zsina udvarán érezhető ez az illat -, néztem az épület falára vetődő árnyékokat.



és egyszer csak elkezdődött.

elindultak a szavak.

történetek jöttek és mentek, songok és mondatok folytak át rajtam, némelyik elidőzött bennem, mások gyorsan elillantak, még mielőtt megjegyezhetővé váltak volna.

csak el ne felejtsem, csak el ne felejtsem, zakatolt a fejemben.

és miközben a biciklim kosarába raktam a fényképezőgép-táskámat, miközben marcika felcsatolta a biciklis sisakját, miközben az önkéntesek jegyeket adtak el, miközben a fejünk fötött susogtak az ágak, miközben urbán andrásék folytatták a színpadon a pass-port 2 próbáit, miközben a járókelők be-benézegettek a zsina udvarba, határtalan nyugalom szállt meg.

tudtam, hogy most minden jó lesz.

tudtam, hogy minden rendben van. jó helyen vagyok. a helyemen vagyok.

még három nap a fesztiválig, de én már megérkeztem.

köszönöm.


nyemcsok éva eső fesztiválblogger
nyemcsok.eva@gmail.com