a fesztiválblogger kéretlen monológja2012.07.21.
11:47
mindig van egy pillanat, amikor a fesztiválblogger agya hétköznapi üzemmódból átkapcsol fesztiválüzemmódra.
kegyelem, ha ez észrevétlenül történik, és kínszenvedés, ha a halk kattanás csak nem akar hallatszódni, ha az a kerék csak nem akar átállni.
ilyenkor kézzel kell átállítani, mint egy rozsdás váltót.
hogy mikor működik az automata, mikor a kézi üzemmód, nem kiszámítható.
a fáradtság fokozatai kellenek hozzá, a lélek röpködése, a szabadságfok, vagy csak egy mozdulat, amikor az ember félrefordítja a fejét, és a világ másik szeglete onnan már nem látszik többé.
alámerülni mindig jó.
alámerülni mindig csodálatosan megnyugtató érzés.
néha ehhez már napokkal a fesztivál kezdete előtt a zsinagóga környékén kell kóborolni, fényképezőgéppel vagy anélkül.
pénteken délután egyszerűen csak ültem a zsinagóga udvarán a padon. már felvettem az összes jegyemet, a fiam éppen egy dj programon rakott össze újabb zenét a sportpálya szélén álló egyik padon.
csend volt, lehetett hallani a sárga levelek földet érését.
a fák lombjain keresztül átszűrődött a fény. sőt. egyenesen szitált.
az orrom megtelt a száradó levelek összetéveszthetetlen illatával - szegeden csak a zsina udvarán érezhető ez az illat -, néztem az épület falára vetődő árnyékokat.
és egyszer csak elkezdődött.
elindultak a szavak.
történetek jöttek és mentek, songok és mondatok folytak át rajtam, némelyik elidőzött bennem, mások gyorsan elillantak, még mielőtt megjegyezhetővé váltak volna.
csak el ne felejtsem, csak el ne felejtsem, zakatolt a fejemben.
és miközben a biciklim kosarába raktam a fényképezőgép-táskámat, miközben marcika felcsatolta a biciklis sisakját, miközben az önkéntesek jegyeket adtak el, miközben a fejünk fötött susogtak az ágak, miközben urbán andrásék folytatták a színpadon a pass-port 2 próbáit, miközben a járókelők be-benézegettek a zsina udvarba, határtalan nyugalom szállt meg.
tudtam, hogy most minden jó lesz.
tudtam, hogy minden rendben van. jó helyen vagyok. a helyemen vagyok.
még három nap a fesztiválig, de én már megérkeztem.
köszönöm.
nyemcsok éva eső fesztiválblogger nyemcsok.eva@gmail.com
|