kenyérrel a zsebben - égi áldás

01:02

Marosvásárhelyi Művészeti Egyetem Akadémiai Műhelye (Románia): Matei Vişniec: Kenyérrel a zsebben
29. Vasárnap 19:00     Kisszínház
60'
játsszák: B. Fülöp Erzsébet és Tompa Klára
dramaturg: Láng Zsolt
rendezőasszisztensek: Réman Orsolya e.h., Sántha Júlia e.h.
rendező: Patkó Éva



adott a helyzet: két nő, egy kút, meg egy kutya a kútban.
hogy kerülhetett oda? ki tette?

a színpad körül ülünk, ők ketten középen.
hosszú a csend.
hagyják, hogy szokjuk.
én szokom.







aztán elkezdik.
"ezek nem emberek, bunkók, gonosztevők, mocsokok, hidegvérű gyilkosok. meg kéne őket leckéztetni"

aztán jön a feltételezések hosszú sora.
mi van, ha  a kutyát nem is dobták bele? hanem beleugrott, mert öngyilkos akart lenni.
pedig az állatok nem szoktak öngyilkosok lenni.
dehogynem. a bálnák!

szegény kutya, mi van, ha már nem él?
bele kellene dobni egy követ, hátha attól morog.
de ha követ dobnak bele, esetleg megvakul. megsérül a szeme.
és különben is. ki dobja az első követ?



és a szöveget újra kezdik.
más ritmussal, más hangsúlyokkal, a teret másképpen bejátszva.
és végül megismerjük az egész történetet.
az egyik sóhajtozik, a másik nő pedig azon aggódik, hogy végre csinálni kellene valamit. bármit. leereszteni egy kötelet. igaz, hogy azon a kutya nem fog tudni felmászni, de legalább nem állnának ott tétlenül!
vagy várni kellene, hátha jön még valaki. aki majd segít.
mert ez így nem mehet tovább.





dobnak be neki kenyeret. etetik. itatják.

várnak.
de nem jön senki.
nincs kötél, nincs létra.

úgy érzik, meghülyültek.

"minden állat az ember mellett él, s lám,eljön az az idő, amikor senki nem akar az ember mellett élni"

végül a két nő lefekszik a kút mellé aludni.
mert úgy gondolják, a kutyának fontos, hogy ott maradjanak mellette.
fekszenek a kút mellett.
még akkor is, ha sötét van, és az élet sötétben még reménytelenebb.
s még akkor is, amikor az égből, akár az áldás,  kenyérdarabok kezdenek hullani.


nyemcsok.eva@gmail.com