kritikus szekció - pintér bélával csáki judit beszélgetett

12:44

a kritikus szekcióban a kass galériában csütörtökön pintér béla és és enyedi éva  voltak csáki judit vendégei.

pintér béla: erénye a Kaisers TV Ungarn-nak, hogy az aktuálpolitikai utalásokat sikerült elegánsan színpadra vinni úgy, hogy közben markánsan látszik a véleményünket. nem fog nemzetközi sikereket elérni, mint a szutyok, mert a szöveg és a történet országspecifikus. az előző kormány pénzt adott a kultúrának, a jelenlegi pedig tévét.

csáki judit: hogyan dolgozik a társulat, van nálatok olvasópróba?

enyedi éva: az olvasópróbákra Béla nagyon nem kész szöveget hoz, most a 14 év alatt először tartottunk rendes olvasópróbát, történelmi pillanat volt. normál esetben, amikor elkezdünk próbálni, 20-30 oldal van meg, az első 4-5 jelenet. Béla elmondja a történet vázát, és elkezdünk dolgozni.

csj:honnan van a kaisers ötlete?

pb: annak idején felkérte, hogy március 15-én rendezzem meg az állami műsort a petőfi szobornál. ehhez nem értek, de eszembe jutott, hogy milyen jó lenne úgy ábrázolni ezt az időszakot, hogy már van televízió, és a császári tv magyar tagozata lenne a kaisers tv ungarn.

csj: a darabban csapongtok a műfajok között, kabaré, melodráma, népszínmű, minden van benne.

pb: amikor petőfi sándor és kossuth lajos azt mondja: kamera indul, az nagyon erős kép.

csj: a történetben mégis a legerősebben a múlt átírásának igénye hat. ikonikus váltásoknál mindig van egyfajta törekvés arra, hogy hogyan lehetne sikeresebbé tenni a gyötrelmes 1100 évet.



pb: a bemutató előtt két héttel jutott eszembe, hogy nyerjük meg a schwechati csatát. egy délután beugrott, hogy az apa mégsem szökik meg a szeretőjével brazíliába, hanem inkább maradjon ott a csatában és nyerjük meg. a sors ajándéka volt ez.

csj: egyedül dolgozol?

pb: a számítógép mellett igen, de egyébként nem. a próbákon, próbák között keressük az anyag gyenge pontjait, és megbeszéljük. ezekre hallgatok is, erre szükségem van, mert természetesen nem vagyok annyira penge, hogy minden hibát én  vegyek észre és én oldjak meg.

eé: béla meghallgat minden színészt, és reagál a hisztire is, a hozzászólásra is, ha egy színész nem érzi jól magát a szerepben.

csj: azt mondtad, hogy a próbafolyamattal párhuzamosan megy az írás. mennyiben volt más a tündöklő középszer, amelyben sok az önirónia és önreflexió?

pb: susan boyle egy szerencsétlen szürke kis egér volt, amikor feltűnt. egyszer csak elkezdett énekelni. a youtube-on ahányszor megnézem, sírok. drámaian hat rám. ilyen pillanatot szerettem volna a színpadon, e köré építettem fel a darabot. a figurák elrajzoltak, a darabban rímekben beszélünk, és a darabban készülő darabon belül is.

csj: mindkét előadásban markánt a társulat, úgy néz ki, mintha nagyon nehezen tudna bővülni. egy-egy ember óvatoskán elkezdett mégis beépülni. mi szerint igen vagy nem, hogy felvesztek-e valakit?

pb: a darabon belüli létszám behatárolt, jó esetben 4-8 emberre tudok írni. ez írói kérdés. azoknak a színészeknek, akik bíznak bennem, és akikben még én bízom, próbálok nekik darabot írni. tünde kellett, mert operaénekes. a kaisers tv-ben úgy volt, hogy én lesezek a tábornok, de aztán úgy alakult, hogy a társulatunk környékén többszö megjelent mucsi zoltán, és úgy gondoltam, ő sokkal érdekesebb, hitelesebb ebben a szerepben. több petőfi-elképzelés volt, volt úgy, hogy hella játssza. aztán az enyém lett ez a karakter, petőfi korban már nem, de hisztérikában tudom hozni.

csj: aki beépül, az marad?

pb: stefanovics angéla sokszor mondta, hogy szívesen dolgozna velünk. amikor évi terhes volt, kellett helyette valaki, aki beugrik az előadásba. angéla ezt vállalta, aztán szerepet kapott a kaisers-ben is.

csj: hol érzed a saját csapatodat a változó, új irányt vevő színházi szcénában? vannak rokonok, ismerősök a színházi társulatok között, akikkel egymást nézitek, vagy izolált a társulat?

pb. elég zárt. ascher tamás gyakran megnézi a darabjainkat még a próbaidőszakban.

csj: mennyire szilárd, rendezett a színházi helyzetetek?

pb: 2010-re 70 millió forintot kaptunk, idén 35-öt. és nem tudjuk, hogy ezt odaadják-e. tavaly szeptemberben rettegni kellett, hogy a hatos kategóriába soroltak nem kapják meg a nekik odaítélt támogatást. vidnyánszky attila szemében  szálka a független színház, valami gyűlöletet érzek benne a függetlenek iránt, boszorkányüldözést folytat.

mv: miből élnek a gyerekeid?

pb: a társulat minden tagja mindenhová elmehet játszani, de próbákon és előadásokon részt kell vennie.

csj: az ember azt látja, hogy egy-egy csapatot ez a helyzet - gondolok itt a körülöttünk lévő világra, a politikára is - markánsabbá erőteljesebbé tette.  paradoxon ez, a függetleneket nem lehet elmozdítani a helyükről, nem tűnnek el, hál istennek olyanok a független társulatok, mint a gyomnövényzet, mindent túlélnek. ezt éreztem a kaisers tv-ben is, mintha ebből a helyzetből erőt merítene a társulat. nem félsz te?

pb: attól ,hogy azt mondja a hatalom: csúnyákat mondtál rólunk, ezért mi is csúnyán fogunk veled viselkedni? de! félek! de jólesik. ettől bátornak és szabadnak érzem magam.