k2 azt a csöndet -a bátrak színháza

00:26

színészek: Sodró Eliza, Pallagi Melitta, Horváth Szabolcs, Rózsa Krisztián
rendezők: Fábián Péter, Benkó Bence


a drága tanári kar


kedves andrea,

annyi hosszú év után azért jelentkezem és zavarlak levelemmel, hogy tudassam veled, itthon velünk minden rendben van, és egyáltalán nem igazak a híresztelések, hogy a kormány elfoglalta a sajtót, hogy a színházi világot és a kultúrát üldöznék itthon.

tudom, hogy annyi év után furcsa ez neked, főleg, hogy te már amerikában élsz, megkaptad az állampolgárságot is a férjed révén, és azt hiszed, hogy minekünk, itthon maradtaknak a sorsa balsors. ami régen tép.

mert hallottam, hogy anyukád újságolta az én anyukámnak, hogy mennyire sajnálsz minket, meg ami itt van, de nagy tévedésben vagy, ha azt gondolod, hogy kádári vagy akár rákosi időket élünk újra, ez nagyon nagy tévedés.

tudom, mert már a gimnáziumban is olyan voltál, hogy szerettél a megalapozatlan pletykákra meg a szóbeszédre andi, vagyis adni, de hát te mindig olyan kis meggondolatlan voltál, ezért gondoltam, hogy több mint húsz év után írok neked, hogy beszámoljak arról, itthon minden rendben, soha nem voltunk még boldogabbak.

pártunk és kormányunk gondoskodik arról, hogy jól érezzük magunkat, a béreket emelték, sőt, többszörösen is, a televízióban és rádióban folyamatosan tájékoztatnak bennünket az ország helyzetéről, világosan és pontosan, néha még lassan is beszélnek egy kicsit, hogy mindenki megértse. munkahelyeket teremtenek, holnaptól már mindenkinek lesz munkája, és képzeld, mindenki meg fog tudni végre bérből és fizetésből élni!

a drága, feledhetetlen osztálytermünk!

és van még tovább: jelenlegi pártunk és kormányunk sorra hozza helyre a múlt hibáit, de az nem igaz, hogy visszamenőlegesen módosítanak törvényt, ez csak aljas kapitalista rágalom, tudom, hogy van ilyen mendemonda a végkielégítések visszafizettetéséről, de ez nem igaz, hanem a valódi valóság az, hogy akik régen nagy végkielégítést vettek fel, önként keresték meg a pénzügyminisztert, és önként fizetik vissza azokat a nagy összegeket, mert tudják, hogy nyakunkon az ájemef és el akar tiporni.

és írok a színházi világról is, mert tudom, hogy neked nagy fájdalom, hogy itthon nem lehettél színésznő, nevi jorkban meg csak eltartott feleség lehetsz egy orvos férj mellett, tudom, hogy ez neked nagyon borzasztó, nem is tudom, hogy mivel töltöd ki a napjaidat, de majd úgyis írsz erről, szóval az a lényeg, hogy itthon a színházi világ minden eddiginél jelentősebb támogatást kap, még az alternatívok is, akiket messze eddig egyik kormány sem támogatott ilyen bőkezűen, mint a miénk, és nem igaz, hogy  a színházak élére kormánypárti igazgatókat neveznek ki, akik szétzüllesztik a színházakat, a magyar vidéki és fővárosi színházak élén csakis szakmailag megalapozott vezetőket neveztek ki, kérdezz meg bárkit itthon, bárki ezt megmondhatja.

és tudom, hogy neked szívfájdalom, hogy nem lettél színész, ezért nem is tudom, hogy el merjem-e mondani neked, de a tízmillió színész országa lettünk, az országban már 27 állami színészképző működik, és egyre másra burjánzanak el a további színészképzők, mert hiszen tudjuk, hogy színház az egész világ, és ebbe beletartozik magyarország is.

örömmel tudatom tehát, hogy ma vehettem át a diplomámat schlingloff botond színisulijában, egyszerűen el sem hiszem, hogy államilag elismert színész vagyok mától, sőt, a diploma szerint egyenesen színművész!


a hőn szeretett és tisztelt schlingloff botond igazgató úr

ez a képzés egyszerűen fantasztikus és nagyon magas színvonalú, a diplomát csupán négyen nem kapták meg, ők nem emberileg, hanem szakmailag, de sértődés nem volt.

tanáraink a zenei képzésben is jártasak

drága andrea,
egyszerűen egész idő alatt rád gondoltam, hogy te ennek hogy élveznéd minden percét, bár a te tehetségeddel, már meg ne sértődj, lehet, hogy nem ütötted volna meg ezt az igen magas lécet, de biztosan imádtad volna az órákat, például az Országos Színházi Stílusok órát, amelyen megtudhattuk, hogy a színháztörténet nem egészen 29 másodpercben összefoglalható és érdektelen, és  minekünk ezzel nem is kell foglalkozni, mert megszületett a HRM, a Hírös Magyar Realizmus, amire mindannyian büszkék lehetünk, és nem kell, hogy érdekeljen bennünket a "művészkedős európa - már bocsánat - önmagát maszturbáló művészete" -n agyszerű tanárurunkat idéztem természetesen. az új stíl a JAIV, vagyis Játszd, Ami Írva Van, ennek a szellemében, mi, együtt, mindannyian! ugye, milyen csodálatos?

bárcsak láttad volna a beszédtechnika tanárunkat, a drága leilát, aki bogyókáknak hívott bennünket! imádtad volna! fő szakterülete a színházi protokoll, megtanított köszönni, meg a különböző beszédmódokra, és aztán ott volt botond igazgató úr, aki azt mondta, hogy mi vagyunk a politikai hadszíntér kaméleonjai, olyan színűek kell, hogy legyünk, mint a kormány, de hát ez csak vicc volt, mert itthon minálunk mindenki szíve együtt dobog pártunkkal és kormányunkkal, ez nem is kérdés.

a drága leila tanárnő szinte zokogott a diplomaosztón

magdolna tanárnő tantárgya a színházi elhelyezkedés, ez nagyon izgalmas dolog, elhelyezkedni tudni kell, de nálunk nem ám a kapcsolatok fontosak, itt nincs kanapés válogatás, érted ugye, itt minálunk csakis és kizárólag a tehetség és a szakmai felkészültség számít. magdolna bárhol tud nekünk elhelyezkedést biztosítani, és ha nem akarnánk a színészi pályán maradni, akkor a nemzeti bálnakutatóban is tud nekünk állást, mert ezzel a diplomával arra a munkára is alkalmasak vagyunk.

magdolna tanárnő a bálnakutatóval is jó kapcsolatot ápol

drága andreám, ha mégis úgy gondolnád, hogy hazaköltözöl szeretett hazádba, és lemondasz az amerikai állampolgárságodról, itthon mi mindannyian tárt karokkal várunk, most igazán jó dolog itthon magyarnak lenni, és biztos vagyok benne, hogy neked is sikerülne valahogyan átmenned a rostán és bejutnod botond igazgató úr színisulijába, de akár akkor is elvégezheted, ha pár napra hazajössz, mert az oktatás csupán egy nap, a nap végén diplomát kapsz mint színművész, és ugye, milyen csodálatos, hogy bár ez most indult, egy év múlva 52 ezren végeznek majd már, és színészek országa leszünk, igazi színésznagyhatalom!

a színészeskü csodálatos volt! szinte hallottam magam mellett a te hangodat is!

osztálytársaim, nincsfény! robi és bábos józsika leteszik a színészi esküt


ó, igen, andreám, az ára, tudom, hogy ez lesz az első kérdésed, a képzés csupán 560 000 forintba kerül, de ez nem probléma, hiszen mondtam már neked, hogy a kormány mindenkinek tízszeresére emelte a fizetését.

várjuk a válaszodat, hogy mikor költöztök haza, ezt a csodát, ami most itthon történik, látnotok kell, át kell élnetek.

küldök neked néhány fotót, és elküldöm neked a diplomámat is, hogy ha szeretnéd, te is kitehesd a faladra, és hogy megerősítselek a döntésedben, ami a hazatelepülésedet illeti.

a diplomám

 tudom, hogy a szíved mélyén mindig is elismertél engem, és most nagyon büszke vagy rám!
ölellek hazafias szeretettel, régi osztálytársad és egykori barátnőd,

Rendes Ágota
színművésznő

a csekk. részletfizetés is van, de minek? hiszen tízszeresére emelték a fizetéseket!

*

a fenti levél a k2 színház előadása alatt-után született.
bátor színház a kaposváriaké.
ezek az egyetemi hallgatók egy olyan korszakban szeretnének színésszé válni,

amely csak a nomenklatúra szolgálóit nem tapossa el.
pedig a színházi embernek nem kellene, hogy dolga legyen a politikával - mégis,

ezek a fiatal felnőtt nők és férfiak már a húszas éveik elején megtapasztalják, hogy

nem az jut feltétlenül előbbre, aki tehetséges. tudják már, mi az a

szereposztó-dívány, kivel kell jóban lenni, hogy csak úgy érvényesülnek, ha

beállnak a sorba.
de ők, akik ma este itt voltak, ezt nem akarják.
"csak" dolgozni akarnak.
ahogyan egyikük, sodró eliza mondta a darabban: "ha békességet szeretnénk,
akkor nem fel kell venni a kesztyűt, hanem le kell tenni a fegyvert".

jó szelet a vitorlátokba, k2-sök!

köszönöm az előadást,
nyemcsok éva eső
fesztiválblogger (rendes ágnes magyar hangja)