a fesztiválfüzetek természetrajza

10:19

a fesztiválnapló írás komoly előkészületeket igényel.

először is venni kell egy jó füzetet.
de nem akármilyet.

olyat, ami már ránézésre alkalmas arra, hogy a sötétben vagy a minimálfényben vezesse a blogger kezét a sorokon.
mert a sötét vagy félhomályos nézőtéren nem könnyű jegyzetelni.
azonban ez a készség, bár nem veleszületett, némi gyakorlással elsajátítható.

problémát jelenthet, ha révész robi közben a könyökével bököd.
de ez mégsem akkora probléma, mint amikor révész robit a blogger böködi, mert írás közben mozog a keze. a könyöke. néha a válla. kidugja a nyelvét.
mert ha a tollal írt sorok megszaladnak, az kisebb baj, mintha révész robi képei bemozdulnak.

a fesztiválfotós és a fesztiválblogger ezen még ölre sose ment, de akár mehetett is volna.

ha nem tisztelik kölcsönösen egymást. meg az egymás munkáját.

tehát a füzet.
nem jó, ha spirálos, mert abból a lapok könnyen kiszakadnak.
és a fesztiválnaplót még évek múltán is őrizni kell. illő lenne legalábbis.
követelmény, hogy a füzet csíkos legyen, és legalább 70 oldal.
hát igen. nem spirálos 70 oldalasról álmodni sem álmodhatik a fesztiválnapló szerzője.
mert a füzeteket nem fesztiválnapló bloggereknek gyártják.
hanem kisgyerekeknek. meg nagy gyerekeknek. meg még mindenki másnak, csak neki nem.

ami jó, az persze kockás.



így ebben az évben ki kellett egyezni három darab fesztiválfüzettel.

a választás azért is nehéz, mert könnyebb választani egy valamilyen színűt, mint három különböző színűt.

mert az egyet nem kell tudni megkülönböztetni önmagától, de a hármat illik megkülönböztetni egymástól.

hosszú hezit a papírboltban.

az eladók már figyelnek.

leveszem, kinyitom, visszateszem.

nem jó.

mégis jó.

újra leveszem.
és ezt ötvenszer.
milyen a színe, a tapintás? milyen a papír anyaga? milyen színűek a csíkok? van margó? nem kell margó!

hiába, mostanában kicsit bizonytalan vagyok. még ha tökéletességre is törekszem.

és milyen színű legyen a fesztiválnapló füzet?
amilyen színű a fesztivál.
hát jó.
legyen sötét- és világoskék meg piros.
barát ferenc grafikustól ezek a színek nem állnak távol.
főleg a kék nem.
hátha megbocsátják a pirosat is.

és aztán a füzeteket fel kell öltöztetni.
ahogyan a fesztiválblogger fesztiváldíszbe öltözteti a szívét, örömbe és izgalomba, úgy kell új ruhát kapniuk a füzeteknek.
hogy felismerhetőek és könnyen azonosíthatóak legyenek.
hogy messziről odakiálthassanak neked: nézd, mi vagyunk a fesztiválfüzetek!

és nem elsősorban azért is felismerhetőnek kell lenniük, mert néha el szoktak veszni. általában a zsinagóga kertjében.
és akkor a kedves önkéntesek megtalálják és visszaadják.
mit gondolhatnak a kedves önkéntesek?
jaj, már megint elvesztette.
jaj, az éves szokásos elvesztés!
hjaja, már megint elhagyta.
hjajjj, de rendetlen!
pedig nem is.

csak néha olyan gyorsan történik minden.
hogy az idő már tovamozdul, de a fesztiválfüzetek még egy helyben maradnak.